Kukorica – a vetési időpont megválasztása stratégiai jelentőségű

A kukoricát április végétől május közepéig lehet vetni, amikor a talaj hőmérséklete elérte a 8–10 °C-t. A túl korai vetés miatt a csávázószerek hatása csökkenhet, egyenetlen lehet a kelés, lassú a csírázás, a gyökér nem növekedik megfelelően, csökkenhet a tápanyagfelvétel, ami egészében gyenge állományt eredményezhet. Ezzel szemben a késői vetésnek is vannak hátrányai. Ilyen például a rövidebb tenyészidőszak, a nagyobb szárdőlési kockázat, minőségi problémák. A silókukorica esetében csökkenhet a keményítőtartalom, és összességében is romolhat a beltartalom. Összességében tehát elmondható, hogy az optimális idő megválasztása elengedhetetlen az egészséges növény fejlődéséhez és a jó hozam eléréséhez. Ezt pedig az idei időjárási viszonyok mellett nagyon nehéz eltalálni.

A kukorica termesztésénél nagyon fontos a gyommentesség kialakítása is. A gyomirtására olyan terméket kell használni, amely egy kezeléssel biztosítja a tartós gyommentességet. A piacon széles a kínálat a vegyszerekből, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdák legtöbbször minden évben ugyanazt a készítményt alkalmazzák, ami viszont rezisztencia kialakulásához vezethet.

A kukorica egyik legnagyobb kártevője a kukoricabogár. A lárvája elleni védekezés kardinális kérdésnek számít, viszont a talajfertőtlenítő szerek korlátozása miatt ez idén még körülményesebbé vált. A lárvák kelése évjárattól és talajhőmérséklettől függően május második felében kezdődik és június végéig tart. A kukoricabogár évente egy generációt nevel, de 300–1000 tojást is lerak a talajba, 15–35 cm mélységben. Így akár 4 évig is megmaradhat a talajban. Mivel a lárvák nem nagyon mozgékonyak, csak fél métert képesek megtenni, és ha a gyökérrendszert nem érik el 24 órán belül, elpusztulnak. Ezért is nagyon fontos a vetésforgó betartása a kukorica termesztésénél. A terjedés fékezése szempontjából az is fontos, hogy ne túl nagy táblát mérjünk ki a kukoricának. Fontos a mélyszántás is, hogy a tojások a felszínre kerüljenek, és megfagyjanak télen. Azokon a területeken, ahol nagy az esély a megjelenésükre, ajánlatos kisebb FAO-számú kukoricát vetni és a vetést május végére, június elejére tolni.

A lárvákat a gyökér CO2-kibocsátása vonzza. A hajszálgyökereket rágják, de alagutakat is képezhetnek a kéreg alatt. Ezért ajánlatos a vetési területen szerves trágyát alkalmazni, ami a mikroorganizmusok CO2-kibocsátását növeli, ez megtévesztheti a lárvákat. Érdemes segíteni a gyökérzet gyors növekedését, hiszen a fejlett gyökérzettel rendelkező kukorica kevésbé érzi meg a lárvák kártételét. Biológiai védelmet biztosítanak a lárvák ellen a gombák, baktériumok, fonálférgek, atkák, rovarok.

A fejlett egyedekkel június végétől október közepéig találkozhatunk, kártételüknek köszönhetően csökkenhet a kukorica beporzása és termőképessége. A másodlagos kártétel pedig a vírusok terjesztésében nyilvánul meg, ami azért is veszélyes, mert a lárvákkal ellentétben a fejlett egyed nagyon is mozgékony. A fejlett egyedek természetes ellensége az egysejtűek, baktériumok, a két- és hártyás szárnyúak.

Sajnos eddig nem sikerült olyan hibridet nemesíteni, ami ellenálló lenne a kukoricabogárral szemben, és a GMO kukoricák sem jelentenek a kártevővel szemben megoldást.

(czm)