Környezetbarát növényvédelem

A gyümölcsfáknál és a szőlőnél fontos, hogy a lombozat szellős legyen, így a harmat, esőcsepp hamar felszárad, csökkentve a peronoszpóra, lisztharmat és a szürkerothadás fertőzésének veszélyét. Ugyanezt a célt szolgálja a zöldségnövények esetében a laza térállás. A túl sűrű növényállomány ugyanis a kórokozók, kártevők melegágya lehet. Emellett az egymást árnyékoló buja növényzet belsejébe lehetetlen bejutatni a gyógyító permetlevet. Ezért nem hozza meg sok esetben a drága vegyszer és a fáradságos munka a várt eredményt.

Nagyon fontos az előző évről visszamaradt növényi maradványok eltávolítása, megsemmisítése, mert ezek – a telet átvészelve – különböző betegségek és kártevők fertőzési forrásai lehetnek. Fontos szerep hárul ezért az ásásra, talajforgatásra, a felszínen maradt lomb, a fákon maradt gyümölcsmúmiák összegyűjtésére, az elhalt, beteg vesszők és ágak levágására és megsemmisítésére. Az időben elvégzett zöldmetszés, hajtásválogatás, csonkázás, ritkítás és gyommentesítés szintén a környezetkímélőbb növényvédelmet szolgálja.

Az ellenálló vagy rezisztens fajták nemesítésének köszönhetően ma már léteznek peronoszpórának ellenálló szőlők (pl Bianca) és uborkák (Mohikán), almavarasodásnak és lisztharmatnak ellenálló almafajták (pl. Prima, illetve Gála), fuzáriumnak és a tripszeknek ellenálló káposzták (Etna).

A vetésváltásnak is óriási jelentősége van, hiszen a monokultúrás termesztés folyamatos terméscsökkenéshez vezet, és nem utolsó sorban a károsítók felszaporodását eredményezi.

Nagyon fontos, hogy csak egészséges szaporítóanyagot (palánta, oltvány vagy facsemete) ültessünk. A beteg növényekkel olyan károsítókat hurcolhatunk be, amelyek korábban soha nem fordultak elő kertünkben.

Ha a növényeket optimális tápanyagpótlásban részesítjük, bizonyos károsodásokat termésveszteség nélkül ki tudnak heverni. Ugyanakkor a tápanyag hiánya vagy túladagolása betegségekhez hasonló tünetekben nyilvánulhat meg. A táplálással erősen meghajtatott növények fogékonyabbak a betegségekre. Hasonló veszélyeket rejt magában a szakszerűtlen, túlzott öntözés is.

A mechanikai védelem főleg a kiskertekben alkalmazható eredményesen. Bizonyos kártevők, így a burgonyabogár összegyűjtésével, a hernyófészkek, levéltetvek és lisztharmatos hajtások levágásával vagy a meztelen csigák, lótetvek összecsalogatásával a ve-szélyeztetés nagyban csökkenthető.

Bár a felsorolt módszerek rendkívül fontosak, csak gyérítik a kártevőket, kórokozókat. A károsítók radikális és teljes felszámolása legtöbb esetben csak vegyszeres védekezéssel érhető el. A vegyszerek szakszerű használata azonban nem jelent olyan nagy veszélyt, mint azt gondolnánk. Ezek az anyagok nem az emberre, hanem sokkal inkább a környezetre, hasznos rovarfaunára jelentenek veszélyt. Az új kutatások eredményeként létrejött az ún. integrált vagy kíméletes növényvédelem, amely okszerűen és céltudatosan alkalmazott, a károsítók természetes ellenségeit megkímélő növényvédelmet jelent. Az integrált növényvédelem másik üzenete az, hogy csak akkor és annyiszor permetezzünk, amikor ez valóban nélkülözhetetlen.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó