Karácsonykor virágzó szobanövények

A karácsonyi kaktusz őshazája Brazília. Őserdőben, a fákon fejlődik, de nem élősködő parazita. Gyökereit korhadó fába és bomló levelek közé süllyeszti. Nálunk elsősorban hibridjeivel lehet találkozni, főleg lila, cseresznyepiros rózsaszín és fehér változatokban. Megfelelő kezelés mellett karácsony táján virágzik. Ha ezt más időpontokban teszi, akkor megzavartuk természetes életciklusát.

A karácsonyi kaktusz aránylag könnyen nevelhető, rendszeresen virágzó szobanövény, melyet nyáron, félárnyékos helyre, a kertbe is kitelepíthetünk. Esőerdőkből származó növényként párás légkörben, meleg talajon érzi magát legjobban, de a gyakorlatban a hibás kezelést is elviseli.

Ahhoz, hogy karácsonykor virágozzon, július-augusztusban kevés vizet és tápanyagot kell neki adni. Ezalatt az új levelek beérnek és azok végében virágkezdemények alakulnak ki. Ősztől, kb. 15 fokos hőmérséklet mellett, csak mérsékelten öntözzük, de amellett a bimbók megjelenéséig rendszeresen párásítsuk. Virágzás alatt bővebben öntözzük és tápoldatozzuk. Meleg szobában kb. két hétig virágzik. Bimbói nem egyszerre nyílnak, 10-15 fokos helyiségben ennél tovább virágzik. A fejlődés alatt a növényt ne forgassuk, legjobb a cserepet ilyenkor megjelölni. Virágzás után a növény elveszti fényét, ami a nyugalmi időszak elejét jelzi. Ez hozzávetőleg két hónapig tart.

A virág házilag is könnyen szaporítható, ezért hálás növény. Amikor a virágzást követő tavasszal fejlődése megindul – amit abból veszünk észre, hogy a ledobott virágok helyén új levélkezdemények jelennek meg –, akkor 2-2 ízközös leveleket a régi tőről leválasztva azokat homokos-rostostőzeg keverékbe tűzdeljük. Szobaablakban nevelve szaporítványainkat rendszeresen párásítjuk. Meggyökeresedés után óvatosan tápoldatozni kezdjük, majd átültetjük.

Kevés kártevője ismert. A fehér gyapjasmoly megjelenése túl száraz környezetre vall. Kézi tisztogatással és esőztető, lágyvizes öntözéssel ez többnyire megszüntethető.

A ciklámen vadon is fellelhető. A termesztésben lévő fajták kisázsiai eredetűek (Cyclamen Persicum). A XIX. század közepén kezdtek el nemesítésével foglalkozni Angliában majd Francia- és Németországban. A ma kapható fajtáinak színspektruma a fehértől sötétliláig terjed, mivel szaporításuk többnyire magvetéssel történik.

A ciklámen árnyéki növény, hűvös, párás éghajlatban érzi magát legjobban. Novembertől áprilisig virágzik. Május közepétől kertünkben meleg, de árnyékos helyen tartva, alig öntözve levélzetét elveszíti és magtokjait beérleli, amennyiben azokat rajta hagytuk. Ezután gumóját kevéssel nagyobb cserépbe átültetjük. A nyár második felétől új leveleket fejleszt, majd az ősztől virágbimbói is megjelennek. Lágy, langyos vízzel mérsékelten, virágzáskor bőségesen öntözzük, kéthetenként tápoldatozzuk. Gumója sohase álljon víz alatt, előnyős az alátétbe történő öntözés.

Hosszú virágzása idején 10-15 fokos hőmérsékleten tartva díszlik legjobban, de rövidebb ideig 5-10 fokos hőmérsékletet is elvisel. Hazai klímában lehet télen a cserepet két, lehetőleg északi ablak között tartani, de más hűvös helység pl. egy nem déli fekvésű veranda is ideális lehet számára. Leggyakoribb gondozási hiba, ha a cikláment 20 fokos vagy ennél is melegebb lakószobába visszük. Virágzása ez esetben sokkal rövidebb, virágjai hamar a cserép szélére borulva lógnak lefelé. Ebből fakad az a hagyományos vélemény, hogy a cikláment nem lehet házilag átteleltetni, így az a virágzás után eldobandó. A valóságban ha az átteleltetés valakinek már egyszer sikerült, számíthat rá, hogy azonos körülmények között a további években is sikerülni fog, miközben a növény gumója évről évre nagyobb lesz és egyre szebb virágzatot fejleszt.

A ciklámen magról szaporítható. Megtermékenyült virágjai lehajló szárain kialakuló gombnagyságú tokokban érleli a magokat. Ügyeljünk arra, hogy a tokok ne érjék a nedves földhöz, mert idő előtt felrepednek. A magok a nyár közepére beérnek, majd vethetők. Ugyanakkor a magtokokat csak akkor hagyjuk beérni, ha valóban szaporítani is akarunk. Ellenkező esetben azokat a virágzás után eltávolítjuk. A szaporításra szánt magokat érdemes válogatni. A nagyobbakból nagyobb gumó fejlődik. A magok lassan kelnek.

A ciklámennek kevés kártevője van, azonban a botrítisz vagy a szürkepenész könnyen károsíthatja. (w)