Ilyen is van: esős május

CSANDA GÁBOR

Ha Rózsa Sándor történetesen nem hírhedt jómadár lett volna, hanem mondjuk, nevéhez illően kertész, most bizonyára nem a kocsmában ülve keseregne, mert az aranyat érő eső a hónapot és a mondást meghazudtolóan hol szép csendesen csepereg, hol meg zuhog. A kert is ennek megfelelően néz ki: minden üde és zöld, virágba borult a cukorborsó, megugrott a kukorica, állnak a terebélyes szamócalevelek, mint a napernyők, az alma- és a szilvafa soha jobban nem érezte magát, az elvetett majoránnamag alighanem mind kikelt, mert sűrű szőnyeget alkot. Ahol tavaly pipacs nyílt, a komposztáló és a sziklakert között, ott most sűrű pipacsállomány pirosít, és még a spenót közt is virít. A bodza is most nyílik, soha még ilyen tiszta, fényes nem volt a levele. Bimbózik a szegfű, a szegfűfélék családjába tartozó tyúkhúr meg két-három nap alatt képes székpárna nagyságúra nőni.

A sok vagy legalábbis gyakori csapadék meg a változóan felhős, meleg idő afféle üvegházi éghajlatot eredményez, párás a levegő, árnyékos helyen a harmat délig tartja magát a füvön. Kertünk körül se közel, se távol nemhogy erdő, de még valamirevaló liget se, mégis olyan dús a levegő, mint az erdőben, és illata is olyan. Örülnek a csigák, ilyen se volt még, gondolják, erejükből meg nyálukból arra is telik, hogy a falra is magasan felmásszanak, a tetvek meg nem győznek szaporodni, hát jó: egyszer volt Budán kutyavásár. Majd egy száraz májuson, ha nem lesznek tetvek meg csigák, öntözhetünk mi is naphosszat.

Most jó a veteményest vagy legalábbis a sorok közeit meg a palánták töveit takargatni ezzel-azzal, most nedves a föld, ne hagyjuk kiszáradni. A mindenfelé olvasható kerti praktikákat (például hogy miként hasznosítható a műanyag ásványvizes palack) jól gondoljuk meg (aztán vessük el); leginkább azoknak ajánlhatók, akik a kertből élnek, vagyis főként a haszonért művelik a földet, a többiek semmi csúfságra ne csábuljanak. Itt az idő, hogy élvezzük a kertet, szemerkélő esőben vagy olyankor, amikor még fűre lépni sem ajánlatos, üljünk ki a gangra, vagy telepedjünk le hátul a diófa alatt, s ne csináljunk semmit, a kertésznek joga van ehhez, és mivel – hosszú távon legalábbis – nincs szabadabb ember a kertésznél, meg is teheti, hogy ücsörög egyet. Legföljebb ücsörgés közben, ha meglát egy makacs, regionális kötődésű papancot (szulák), összevonja a szemöldökét, de semmi több, csak megjegyzi, s akkor húzza ki, ha majd indul a dolgára. Lovat nem ugrat, még ha netalántán van is neki, egyébként meg minek a ló, ha van a kert? (Mindent úgyse lehet.)