Füvet vetni ősszel kell

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Aki persze sok pénzt, időt és energiát áldozott gyep- és pázsittelepítésre, vagy éppen most szánja rá magát, az azt is tudja, mivel jár ez a szép látvány. Sokak udvara viszont csak gyakorlati okokból füves: a fű felfogja a port, csapadékos időben is járhatóvá teszi a talajt, lehet rajta napozni – és így tovább: nagyon sok előnye van a füvesített területnek, ráadásul szemnek és léleknek is jó a fű.

Ha eddig nem tettük volna meg, mindenekelőtt tartsunk fűvizsgálatot! Járjuk körbe a kert vagy az udvar füvesített részeit, s vegyük számba, hol milyen állapotú a takaró. Attól függően, milyen rendszeresen vizsgálgattuk eddig is a gyepet, mennyire komolyak a szándékaink, s milyen jó a szemünk, más-mást fogunk tapasztalni. Ami természetesen nem baj, a lényeg, hogy járjunk egyet a füvön, s ha nem okoz gondot, itt-ott hajoljunk is közel hozzá, guggoljunk le, vagy méregessük meg-megállva. Derűs időben az ilyenféle, nem kényszerűnek felfogott mustrálgatás lazításnak sem rossz, és a kedélyállapotunknak is jót tesz. Jusson eszünkbe: a fű is minket szolgál, nem fordítva. Csak éppen vagy éppen ezért nem célszerű huzamosan hanyagolni, mert egyszerre fáradságos bepótolni az elmaradt alkalmankénti törődést, meg nehezebb is. Most már, hogy rendszeresebben éri a füvünket csapadék, és nem perzseli a nap, a színe is más. És most még nagyon is alkalmas az idő arra, hogy szebbé, hosszabb életűvé tegyük.

A legkevesebb, hogy gereblyézzük. Ha eddig nem tettük volna, vagy régen csináltuk, másnaponként is végighúzhatjuk rajta a gereblyét. A száraz fűnek semmi keresnivalója se a gyepen, se a fűcsomók közt, csak hátráltatja a tövek és gyökerek fejlődését. Ha nem esik nehezünkre, az első gereblyézés után végezzük el ugyanazt a munkát még egyszer, csak az előzőhez képest más irányban haladva. Legyen kezünk ügyében kanna vagy szélesebb szájú edény, melybe az összegyűlt száraz részeket halmozzuk; ezeket próbáljuk az edénybe rázni vagy veregetni, ha sikerül, nem kell kézzel kiszedegetnünk a gereblye fokai közül. Mindegy, milyen gereblyét használunk, ha a munka nem fárasztó vele. Azt is könnyű kitapasztalni, mennyire veselkedjünk neki: laza húzogatással leginkább csak a gyepre hullt levelektől s némi száraz száltól mentesítjük a területet, jobban ránehezedve a fűcsomók közt megtapadó moha, gallydarab s egyéb oda nem való is fölszedhető. Amit összegereblyéztünk, jó lesz talajtakarónak, fák, bokrok köré, vagy mehet a komposztba.

A felkopaszodott részeket, foltokat, kisebb ösvényeket alaposan gereblyézzük fel, fellazítva a talajt. Kisebb területen villával is összeszurkálhatjuk: porhanyósodjék, levegőzzön a föld. Jó esetben a fű magától is feltámad, keskenyebb hiánya vagy enyhébb kopaszságai benőnek, s ha eszményi szőnyeggé nem alakul is át és főként nem rögtön, már nagy eséllyel lesz összefüggőbb zöldünk tavasszal. Az üres, feltört foltokra még bátran vethetünk füvet. Ha nem vagyunk túl igényesek, a legolcsóbb fűmag a legmegfelelőbb (kilója ne legyen több hat eurónál). Ennél csak valamivel drágábbak azok a – szintén névtelen, nem márkás nemes – fajta fűmagok, melyek a terület adottságaihoz mértek: árnyékosabb helyre árnyéktűrő fű vethető, napos helyre szárazságtűrő. A magot szórjuk szét, terítsünk rá nagyon vékony réteg finom földet vagy rostált komposztot – ezzel egyébként akkor is használunk a gyepnek, ha történetesen nem vetünk magot. A lényeg, hogy a csírázó magot könnyen érje a fény, tehát a legcélszerűbb a földet-komposztot is finoman rászórni. A földet aztán egyengessük el – hengerrel, vagy egyszerűen sétálgatással. Aztán már csak arra ügyeljünk, hogy a talaj ne száradjon ki – mondjuk, most már nem valószínű, hogy ne essen rendszeresen, és a harmat is sokat tesz.

Ha felújítjuk vetéssel a gyepet, ha nem, lehetőségeinkhez mérten juttassuk tápanyaghoz: megteszi az átszitált komposzt is. Az igazi erőforrás a műtrágya, ebből az őszi, fűre valót keressük: arról ismerszik meg, hogy legfőként káliumot tartalmaz. Ennek híján megteszi a tyúk- vagy a galambtrágya is. A műtrágya ára ingadozó, szerencsés esetben akár öt euró körüli összegért is beszerezhetünk belőle tíz kilót, többet ne adjunk érte. A kifizetendő összeg persze önmagában nem árul el sokat arról, jól jár-e a műtrágyával füvünk: meglehet, olcsó ugyan, de nem tartalmaz elegendő káliumot. Ezt a csomagoláson ellenőrizzük: ha 20% alatti a káliumtartalma, ne vegyük meg.

Füvünket a tél beállta előtt kb. hat centiméter magasra nyírjuk, s amíg csak lehet, rendre eltávolítjuk felületéről mindazt, ami ráhullik s akadályozná a szabad növésben és fejlődésben. Természetesen a kaszálékot sem hagyjuk rajta.

S végül, ismét jusson eszünkbe: a fű van értünk. Csak addig foglalkozzunk vele, míg jólesik. A címbe emelt mondat történetesen Vida Gergely költeményének (Az észlelés allegóriái; 3. kávé) első versszakából származik, de a második már a kávézásra tér át.

Foglalkozzunk hát a fűvel, de kössük össze kávézással, vagy igyunk teát. Vizsgáljuk újra a gyepet, kávés- vagy teásbögrével kezünkben. Ha füvünk közelében padunk is van, már csak némi napfény kell a boldogsághoz. Vagy, legyünk szerények, a belső egyensúlyhoz. Ha nincs (padunk, közel a fűhöz), úgy, hogy rálássunk a zöld legkülönfélébb árnyalataira, vigyünk ki sámlit. Nemsokára már úgyis csak az ablakból nézhetjük a kerti világot. (g)