Fontos az őszi lombfertőtlenítés

A csonthéjasok ág- és vesszőpusztulását vagy gutaütését többnyire a lehullott lomb levélripacsain keresztül fertőző baktériumok (Pszeudomonas spp.) idézik elő. A részleges ág- és fapusztulás egykor a kajszi legyakoribb betegsége volt. Ma már a meggyet, cseresznyét, őszibarackot és a szilvát is támadja. Az újabb és újabb fajták termesztésbe vonásával már szinte minden csonthéjasnál előfordul. A viszonylag hosszú lappangási időszak után megjelenő jellegzetes tünetek kialakulásáig (mézgásodás) a termelők általában a megelőző kezelésekre nem fordítanak kellő gondot. A kórokozó fő fertőzési időszaka novembertől március elejéig tart.

A csonthéjasok közül különösen az őszibarack szenved az ágpusztulástól vagy ágrákosodástól. Okozója a Stereum hirshutum gomba. Ez a betegég úgynevezett diszpozíciós betegség, tehát ahhoz, hogy kialakuljon, feltétlenül szükséges a fa fogékony állapota, amit a kedvezőtlen talajviszonyok, fagykárosodás, szakszerűtlen műtrágyázás és egyéb betegségek (pl. a levélfodrosodás) is előidézhetnek. A gomba sebparazita, tehát ép szöveten keresztül nem képes fertőzni. A sérülések, sebek származhatnak a metszéstől, művelő eszközöktől esetleg rovarkártételtől (okozhatja pl. a barackmoly vagy a keleti gyümölcsmoly). Azonban a leggyakoribb behatolási hely most ősszel a lehullott levelek leválási helye, a fagy következtében elhalt kisméretű vesszők, valamint az elhalt rügyek.

Vesszőfertőzés esetén a betegség gyors lefolyású. A gomba behatolási helye körül barnára színeződő, besüppedt folt alakul ki, amely gyorsan terjed, körüléri a vesszőt, s annak hirtelen hervadását okozza.

Az ág vagy törzs fertőzése esetén a viszonylag lassú szövetpusztulás következtében rákos seb alakul ki. A kéregszövet besüpped, majd a seb körül kalluszszövet képződik. A következő évben a gomba elpusztítja a kalluszszövetet és tovább terjed. Ennek következtében a rákos seb növekszik. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg az ágat vagy a törzset a seb teljesen körbe nem éri. Ekkor az ág a fertőzés helye fölött elhal. Ha a rákos seb a fa törzsén található, az egész fa elpusztul. A gomba okozta károsodást rendszerint erős mézgaképződés kíséri. Ha felnyitunk egy rákos sebet, láthatjuk, hogy a fertőzött ágrészben a faszövet is barnára színeződött.

A gombafertőzést előidéző képletek, konidiumok az év minden szakaszában megtalálhatók. Ennek ellenére a fertőzés rendszerint a késő őszi hónapoktól tavaszig következik be, mert ebben az időszakban a gazdanövény fogékony, és a védekezési reakciója csak minimális. Ezért a nyugalmi időszakban kerülni kell minden olyan műveletet, ami a fa sérülését okozhatja.

A metszést tehát a vegetációs idő kezdetekor kell elkezdeni. Ilyenkor kell a rákos sebet is kitisztítani, éspedig az elhalt szövetrész és megközelítőleg 5-10 cm-es egészséges rész eltávolításával.

A metszési hulladékot és a fertőzött részeket haladéktalanul égessük el. A metszési felületet és a kitisztított sebeket gombaölő szert tartalmazó anyaggal, sebkezelő szerrel kell bevonni. Házikertben a metszés ideje ezért a vegetációs időbe is nyúlhat. Ha zöldre metszünk, nagy valószínűséggel elkerülhetjük a fertőzést, mert ilyenkor a fákon a sebek gyorsan gyógyulnak, így az esetleges behatoló kórokozók gyorsan lokalizálódnak, terjedésük leáll.

A csonthéjasok betegsége azért is terjed olyan erőteljesen, mert a gazdák térségünkben alábecsülték az őszi ún. rezes lombfertőtlenítő permetezést.

A csonthéjas gyümölcsfák permetezésekor a kertben levő körte, birs és az almafákat is permetezhetjük. A következő réztartalmú permetszereket használhatjuk: Cuprocaffaro (0,4%), Champion 50 WP (0,4%), Funguran (0,5%), Kuprikol 50 (0,5%), Kuprofor 50 SC (0,5%), Kupritox 20 DKV (0,5%). A permetszert mindig bő permetlében juttassuk ki, és az ágakat áztassuk .

A környezeti tényezőknek is fontos szerepük van a betegség kialakulásában. Ezért a telepítés helyének megválasztásakor kerülni kell a fagyzugos, mély fekvésű vizes talajokat. A tápanyag utánpótlását lehetőleg talajvizsgálat alapján végezzük.

A csonthéjas gyümölcsfákon az idén egyes gombabetegségek – így például a levélfodrosodás, a levéllikacsosodás, és egyes helyeken a szilvalevél vörösfoltossága és gnomiája is – erősebb fertőzést okoztak, mint a korábbiakban. Az ilyen fertőzött fákat közvetlenül lombhullás után réztartalmú permetszerrel permetezzük.

A lehullott, fertőzött leveleket lehetőség szerint minél előbb forgassuk a talajba, hogy azok minél előbb elkorhadjanak, humifikálódjanak.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó