Földkeverék palántaneveléshez

Először vegyük számba, hogy milyen előnyökkel jár a tőzegen történő palántanevelés, a hagyományosnak számító kertiföldekkel szemben.

A tőzeg megközelítően ideális levegő-víz-szilárdfázis arányt biztosít a gyökerek számára. A nedvességet sokáig megtartja, így nem kell tartani attól, hogy a palánták gyorsan kiszáradnak. Hasonlóan a vízhez, a tápanyagokat is megköti, nem mosódnak ki az öntözések alkalmával a cserépből vagy a tápkockából. Mentes minden kórokozótól és kártevőtől, továbbá a növényre nézve minden toxikus anyagtól, amelyek más földkeverékekben előfordulhatnak.

Mivel a tőzegek tápanyagokat gyakorlatilag nem tartalmaznak, legalábbis annyit nem amennyi a növények számára meghatározó lenne, dúsításukról valamilyen módon gondoskodni kell. Ez lehetséges lassított hatású műtrágyák bekeverésével, folyamatos tápoldatozással, vagy a kétféle módszer kombinálásával. Nem lehetséges viszont a kistömegű gyökérrögzítő közeg miatt olyan mennyiségű, könnyen felvehető műtrágyával bekeveréskor úgy feltölteni, hogy az a palántaneveléshez szükséges teljes tápanyag-szükségletet fedezze, mert a gyökereket megégetné.

Elterjedtebb és egyszerűbb módszer az ún. lassított hatású műtrágyák használata. A kereskedelemben kapható, ilyen célra kifejlesztett tartós hatású vagy retardált műtrágyákat bekeverik a tőzegbe, és szükség szerint más műtrágyákkal is feltöltik. Kiegészítéshez elsősorban szuperfoszfát műtrágyát kell használni, mert a tőzeg a foszfort erősen megköti, ugyanakkor a palántáknak nagy a foszforigénye. Ezért a lassított műtrágyákon kívül további 2-4 kg/m3 szuperfoszfátot is célszerű kiegészítésként adni.

A külföldi kertészetekben gyakrabban alkalmazott, technikailag sokkal nagyobb felkészültséget és sokkal pontosabb adagolást igényel a folyamatos tápoldatozás. Ennek során – napjában többször is – híg tápoldattal (0,1–0,2 %) öntözik a növényeket a tűzdeléstől a kiültetésig. Ilyen célra a magas foszfortartalmú tápoldat trágyák a jók, amelyek vízben gyorsan oldódnak és a növények számára könnyen felvehetőek.

A kombinált módszer azt jelenti, hogy a lassított hatású műtrágyákból kevesebbet kevernek a tőzeghez, és a hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában adják. Főleg a tenyészidő végén adnak több tápoldatot, amikor a palánták tápanyagigénye jelentősen megnő.

Szaporítóföldek esetében – a jobb csírázás érdekében – célszerű egészen alacsony tápanyagszintet tartani, és csak a kelés után tápoldatozni. Csírázást követően a tápoldatot – a vízhez hasonlóan – a mindenkori fény- és hóviszonyoknak megfelelően adagoljuk.

A kiültetést megelőző napokban előfordul, hogy tápanyag kiegészítésre van szüksége a növényeknek még azokban a tápkockákban is, amelyeket induláskor lassított hatású műtrágyával az előírás szerint feltöltöttünk. Ilyenkor, a növény fejlettsége és a tápkocka méretétől függően, napos időben 3–5 liter/m2, borús időben 1–3 liter/m2 mennyiségű tápoldatot adjunk. Esetleg napos időben a tápoldatot ne egyszerre, hanem két-három alkalomra megosztva juttassuk ki, szükség szerint vízzel is öntözzünk. Míg télen a tápoldatot töményebbre készítsük (0,2%) – nem nyúlnak meg annyira a palánták –, addig késő tavasszal hígabb oldatot használjunk (0,1%). A palánták közül a paradicsom és a káposztafélék jobban tűrik a magasabb tápanyag-koncentrációt, az uborka, a paprika és a saláta érzékenyebb rá.

Az alacsony kémhatású rostos tőzegek esetében, mindig keverjünk valamilyen meszet is a tápkockaföldhöz. Ez lehetőleg apró szemcséjű (1-2 mm) égetett mész vagy mészkőpor legyen, amelyből 2-3 kg/m3 is adható attól függően, hogy mennyi a tőzeg kémhatása.