Ellenálló fajtákat termesszünk

Az egész évben fedett és sok esetben fűtött berendezésekben nem számíthatunk azokra a kedvező környezeti hatásokra, melyek természetes úton pusztítják, ill. gyérítik a kártevőket. Ilyen például az ultraibolya sugárzás nyáron, az erős fagyok télen. Ellenkezőleg, kedvező feltételeket biztosítunk a kórokozóknak azzal, hogy a fóliasátorban vagy az üvegházban magas a páratartalom, sűrű a növényállomány, csekély a légmozgás, állandó a hőmérséklet. A növényt ugyanakkor éppen a terméshozam növelése érdekében gyengítjük, pl. az intenzív víz- és tápanyagpótlással (ilyenkor például a fejes saláta levelének szövetállománya laza lesz), gyakori ápolási munkákkal (kacsolás a paprikában, paradicsomban). Ilyenkor a betegséget könnyen átvihetjük egyik növényről a másikra, ill. megkönnyítjük behatolását az okozott sebeken keresztül. A hajtatásban csak kevés növényvédő szert használhatunk. A zárt térből adódóan a munkaegészségügyi valamint az élelmezésügyi előírások szigorúak. Ezért is lenne fontos, hogy lehetőleg betegségnek ellenálló fajtákat válasszunk, termesszünk.

A rezisztens fajták nemesítése erőteljes törekvés, különösen igaz ez a zöldségtermesztésben. A jelentősebb zöldségfajoknál már sikerült bizonyos betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló fajtákat előállítani, ez rendszerint a fajtaleírásokban és a vetőmag-katalógusokban fel van tüntetve. Vetőmagvásárlás előtt mindenképpen ajánlatos figyelmesen áttanulmányozni a fajtaleírást. Annál is inkább, mert a fajtákban genetikailag kódolt betegség-ellenállóságnak lehetnek árnyoldalai is. Az egyes gyökérfonálférgeknek ellenálló paradicsomfajták bogyója például puha lesz, a lisztharmat-ellenálló kígyóuborka fajták levelei pedig klorózisra hajlamosak.

A nemesítés eredményeként néhány betegséggel szembeni ellenállóság csak a növény fejlődésének későbbi szakaszában alakul ki. Például a paprika gyakori betegsége, az uborkamozaikkal szembeni rezisztencia csak a növény 2-3 leveles korában alakul ki. Az ilyen típusú rezisztencia esetében ügyelni kell arra, hogy a növényt a még fogékony életciklusában védjük a fertőzéstől.

Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy a rezisztens fajta is megfertőződik. Ennek az az oka, hogy a kórokozóknak is genetikailag nagy az alkalmazkodó képességük – olyan patotípusok szaporodnak fel, melyekkel szemben az adott fajta már nem ellenálló. Ezt a versenyfutást tapasztaljuk pl. a paprika dohányvírus esetében, ahol a TMO törzs mellett már a TM1 és a TM2 is rövid időn belül megjelent, vagy a salátaperonoszpóránál, ahol már a Bremia lactucae salátaperonoszpóra tizenötödik rasszára történik a rezisztencia-nemesítés.

Nagyon fontos tényező a termelők szakmai felkészültsége is, hiszen a várt hozam csak akkor érhető el, ha a termesztett növényeknek a legmegfelelőbb feltételeket teremtjük meg. Sajnos a legtöbb termelő a növényhigiéniai előírásokat nem tartja be, ezzel elősegíti a kórokozók újabb formáinak kialakulását.

Az ellenálló zöldségfajták használata nem jelenti azt, hogy a termelő megfeledkezhet vagy gondatlanul végezheti a növényvédelmi munkákat. Elvégre a kórokozó akkor is jelen van, ha ellenálló fajtát termesztünk. Gondatlan kezelés esetén azonban felerősödhetnek azok a patotípusok, melyek nem ütköznek a növény rezisztenciájába. Ezért a növényhigiéniai előírásokat mindenkor maradéktalanul be kell tartani!

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó