Csak baktériummentes magot vessünk!

A sima magvú kifejtő borsófajták általában jobban tűrik a hideget, így vetésük is valamivel korábban kezdhető, mint a ragyás, ráncos felületű, hidegre érzékenyebb velő fajták esetében.

Április közepéig vethető

A borsó február végétől április közepéig vethető, az ennél későbbi időpontokban szaporított borsó megszorul, az érés belenyúlik a nyári forróságba. Először a hidegre, a kedvezőtlen klimatikus viszonyokra kevésbé érzékeny kifejtő fajtákat vessük, majd ha a talaj jobban felmelegedett, az érzékenyebb velő fajtákat is elvethetjük. A szakaszos vetés és a szakszerűen összeválogatott több fajta a folyamatos szedést teszi lehetővé. Kisüzemekben a 30 cm körüli sortávolság a legjobb, de van, ahol ennél valamivel sűrűbbre 20–25 cm-re vetik. A korai érésű, kisebb lombtömegű fajtákat sűrűbbre, a magasabb növésű, hosszú tenyészidejűeket ritkábbra vessük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 5–8 cm legyen.

A borsó vízigénye közepes, ennek ellenére általában nincs szükség az öntözésére, mert az a fejlődési szakasz, amikor a legtöbb nedvességet igényli, nálunk egybe-esik a legcsapadékosabb tavaszi időszakkal. Tápanyagigénye kö-zepes, más növényekhez képest foszforból igényel többet, a nitrogént, szimbiózisban élő baktériumai segítségével, részben maga is képes a levegőből begyűjteni. Nagyüzemben együtt termesztik a gabonafélékkel, a takarmány- és más ipari növényekkel, de mivel ez nem számít talajzsarolónak, a zöldséges vetésforgókba is jól beilleszthető. Kisüzemekben hagyma, gyökérzöldségfélék és a levélzöldségfélék után szokták vetni.

Általában az étkezési borsót kora tavasszal vetik, és tavasz végén, nyár elején takarítják be. Ettől kismértékben eltér a tél alá vetés, amikor még az előző év végén, a nagyobb fagyok beállta előtt megtörténik a magok talajba helyezése. Ez a betakarítás idejét lényegesen nem változtatja meg, de megkönnyíti a kötött, túl nedves talajokon a magvak idejében történő elvetését. A borsót másodnövényként termeszteni nem ajánlatos, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan virágozni kezd – még az-előtt, mielőtt nagyobb lombozatot fejlesztene. Ennek következtében a szemek aprók maradnak, a termése kevés lesz. A késői vetést a rovarkártevők is jobban veszélyeztetik. A gyomláláson és a kapáláson kívül a borsó különösebb ápolási munkákat nem igényel. A termésminőség miatt nagyon fontos a szedés időzítése. A korábban szedett borsó zsenge, de kicsi a termésmennyisége. A késve szedett szemek súlyosabbak, de kemények. A zsengeségét általában 1-2 napig képes megtartani, a kifejtő fajták valamivel tovább. Nagy melegben a cukor a szemekben néhány óra alatt keményítővé alakul át.

A borsó károsítói

A borsó legjelentősebb vírusos betegsége a borsó enációs mozaikja. A fertőzött növények levelei kisebbek, rajtuk világos- és sötétzöld mozaikfoltok láthatók. A levélkék fonákán tarajszerű kinövések (enációk) képződnek. A borsómozaik hasonló mozaikfoltokat okoz, de a levélkéken nem képződnek kinövések. A hüvely kisebb marad, mag alig képződik benne. Károsítja a babot és más pillangós növényeket (kivéve a lucernát), valamint a dísznövényeket. Mindkét faj átvihető növénynedvvel is, de főleg a levéltetvek terjesztik.

A borsó baktériumos zsírfoltossága (pszeudomónászos betegség) a levélen és a hüvelyen apró, kerek, olajzöld vizenyős foltokat okoz, melyek később megnagyobbodnak és barna színűvé válnak. A levelek-en szögletesek lesznek és el is száradnak. A száron a foltok hosszúkásak, néha átölelik a szárat. Az érő hüvelyek megcsavarodnak, rajtuk a foltok besüppednek. A magvak – főleg a köldöki részen – vizenyősek, barnás-sárgák. Legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag, ahol a baktérium a magban és a mag felületén él. A beteg magból beteg növény fejlődik. Vízzel, széllel és rovarvektorokkal terjed, a növénybe a légzőnyílásokon vagy sebzéseken keresztül jut el. A kórokozó számára a hűvös, csapadékos időjárás, a faggyal párosuló lehűlés kedvező. Csak baktériummentes magot vessünk! A tenyészidőszakban a baktérium ellen hatásos fungicidekkel permetezzünk.

Hűvös, csapadékos időjárás esetén a borsó aszkohitás betegsége (borsóragya) is jelentős terméskiesést okoz. A betegséget három kór-okozó gomba idézi elő, de kórképük csak a hüvelyen különíthető el. A kórokozók elsősorban vetőmaggal terjednek, ahol a mag belsejében és felületén helyezkednek el. A magot csávázzuk, mert – bár a magban lévő károkozókat nem pusztítják el a csávázószerek,– a kelési esélyt fokozzák. Fontos fertőzési források a beteg növénymaradványok is, ezeket mélyen forgassuk a talajba. Tartsunk be 5–7 éves vetésforgót.

A borsórozsda száraz, meleg nyarakon, a másodvetésekben és a magtermesztésben jelentkezik. A kórokozó gazdacserés gomba, tavaszi alakjai a kutyatejféléken, nyári alakjai a borsón fejlődnek. Nyár közepétől a leveleken, a száron és a hüvelyen elszórtan apró, kerek, világosbarna, később fekete, porzó rozsdatelepek fejlődnek. Ellenálló fajták termesztésével, a kutyatej fajok irtásával, a növénymaradványok mély aláforgatásával védekezhetünk. Kémiai védelemre a borsótermesztésben nincs szükség, magtermesztésben a betegség fellépésekor két alkalommal, 10 napos időközzel permetezzünk.

A borsólisztharmat szintén a másodvetésekben és a magtermesztésben, száraz, meleg nyárvégeken és ősszel lehet jelentős. A levélen, száron, hüvelyen finom szürkésfehér bevonat látható, melyben később a gomba apró, fekete termőtestei is megjelennek. A fertőzött hüvelyek deformálódnak, üresek vagy kevés termést fejlesztenek. A növények el is száradhatnak. A növénymaradványok aláforgatásával ellenálló fajták termesztésével megelőzhetjük a betegséget. Ha a nyár végén fellép, 1-2 alkalommal permetezzünk lisztharmat elleni készítménnyel.

A borsó veszedelmes kártevője a borsótripsz, mely rendszeresen előfordul, de párás, meleg tavaszon erősebben felszaporodik. A bimbót és a hüvelyt szívogatja, kezdetben ezüstös, majd elbarnuló foltokat okoz. Súlyos fertőzés esetén a hajtások torzulnak, a bimbók elszáradnak, lehullanak. A borsótripsz betelepedése világoskék vizes tálcsapdákkal követhető nyomon. Vetésforgó betartásával, a virágzás előtt és közvetlenül utána végzett permetezéssel a kártétel megelőzhető.

A zöldborsó-levéltetű szívogatásával a levelek besodródását, virágelrúgást, gyenge mag- és hüvelyképzést idéz elő. A kártevő károsítja a babot és a pillangós takarmánynövényeket is. Betelepedését sárgatállal és növényvizsgálattal ellenőrizhetjük. Haladéktalanul védekezzünk ellene.

A borsózsizsik szintén a borsó virágzása idején jelenik meg. A bogár a portokokkal táplálkozik, de ez a kártétel nem jelentős. Ellenben a tojásait a hüvelyre rakja és a 6-8 nap múlva kikelő kis kukacok befurakodnak a zsenge magba. Egy magban csak egy lárva fejlődik. A szem belsejét kirágja, ugyanott bebábozódik és a bogár 2-3 mm-es kerek lyukat rágva távozik. Kis tételnél a borsót néhány napra mélyhűtőbe téve zsizsikteleníthetünk. Kereskedelmi mennyiségnél kötelező a zsizsiktelenítés, amit egészségügyi gázmesterek végezhetnek!

Számos bagolylepke faj is károsítja a borsót. Kezdetben szabálytalan, majd tarrágást is okozhatnak. A lepkék rajzását fény- vagy feromon csapdával figyelhetjük meg, a hernyók jelenlétét pedig növényvizsgálattal. A kémiai védelmet csak a fiatal hernyók ellen végezhetjük eredményesen. Az elhúzódó kelés miatt ismételt kezeléseket kell végrehajtani.