Betekintés a juhtartásba

Könnyen megkedveli a család a kedves, jámbor, igénytelen birkát, amelyet a béketűrés, az alázat és az önfeláldozás jelképeként ismerünk. Kisgazdaságokban, nagygazdaságokban és a háztájiban is egyaránt elterjedt a tartása és tenyésztése. A kezdő állattartók is könnyen elbánnak a juhok körüli teendőkkel. A juh könnyen és jól szaporodik a természetes körülmények között is. Jól hasznosítja az abszolút takarmányokat. Legeléskor mélyen legel, a finom szálú füvet szinte leborotválja. A ház körül önműködő fűnyíróként is jól bevált hobbiállat.

A háztájiban és a családi gazdaságokban a hagyományos juhtartási formák terjedtek el. Ezt nagymértékben a juhtartás és juhtenyésztés hagyományai és az éghajlati viszonyok folyásolják be. A juhok kora tavasztól késő őszig kint vannak a szabadban. Többnyire csak az éjszakákat töltik az istállóban – fedél alatt, ezt is leginkább vagyonvédelmi okból. Fontos is őket minél többet a szabadban tartani, mert az élettani igényeiknek ez a tartásmód kedvez és a juhtartás gazdaságossága is növelhető. A hidegre nem, de a párás istállóra érzékenyek. Az ürülékkel szennyezett, nedves almot, sáros, vizes talajt is nehezen viselik. A különböző gázokkal szennyezett levegőt és az istálló levegőjének ammóniatartalmát nem szeretik. Télen a frissen ellő és a szoptató anyák viszont igénylik a zárt, jól temperált hőmérsékletű akolt. A  hízóbárányok esetében a  téli hideg istállói tartás a hőszabályozásra többletenergiát igényel, míg a nyári nagy meleg csökkenti a takarmányfelvételt.

Hogyan alakítsuk a birkaszállót?

Juhtartás céljára megfelel a szélvédett, hűvös és száraz,  hagyományos elrendezésű, döngölt padozatú hodály. A háztájiban alkalmasak a részben átalakított istállók, egy disznóól, egy kiürült garázs, egy kihasználatlan épület a kertben. Kívánatos, hogy az épület mindkét végén legyen ajtó, hosszú hodályoknál oldalt is. Ezáltal kivédhető, hogy a ki- és behajtáskor a kialakuló tömörülés miatt sérülés és baleset legyen. A szállás takarítását elég évente egyszer tavasszal elvégezni, amikor már elég meleg az időjárás. A téli hónapokban a mélyalmos tartás előnyös, mert a szalmával keveredett trágya melegen tartja a helyüket.

A juhokat az év során meg kell védeni az időjárás kedvezőtlen viszontagságaival szemben. Régebben legfeljebb egyik oldalán zárt, karámmal körülkerített akolban helyezték el a nyájat. A jelenlegi juhtartó épületek a juhhodályok, egyszerű szerkezetűek, többnyire egy légterűek, jó hőszigetelésűek. A kisebb juhászatokban a juhhodály egyes részeinek lerekesztésével, térelválasztók és szénarácsok segítségével különíthetők el az egyes csoportok, kor és hasznosítás szerint, mint például fogadtató, ellető, növendéknevelő, kosok szállása, bárányóvoda stb. A mélyalmos hodályok belső szakaszokra osztását lerekesztő rácsokkal alakítsuk ki. Rögzítésük megoldható a padozatba levert karókkal. A juhketrecek mérete akkora legyen, hogy a gondozó kényelmesen tudjon a juhokkal dolgozni. A hodály nagysága viszont az állatok férőhelyszükségletével legyen arányban. A következő helyigényeket javasolt betartani: anya 1m2/db, anya bárányával (bárányaival) 1,2–1,7 m2/db, hízóbárány 0,4 m2/db, növendék bárány 0,5 m2/db, kos 2 m2/db.

Az istálló fontos része az ellető, ahol a víz- és áramellátás nélkülözhetetlen. Két- három napig a leellett anyának és bárányának, bárányainak 1,2–1,5 m2 területű fogadtatókat kell biztosítani, míg az anya a bárányait megszokja.

A szállás fontos tartozéka az itató edény, vagy egy vödör, etető edény és a szénarács, amely készülhet fából vagy akár fémből is. Csoportos tartáskor, a takarmányhoz való hozzáférés érdekében elegendő férőhelyet kell biztosítani. Anyánként 40 cm etetőhosszal kell számolni. A bárányok abrakellátására bárányóvodákat biztosítsunk. Elkülönítve biztosítsunk helyet a növendéknevelőnek, a bárányhizlaldának és a tenyészállatoknak is.

A nagyüzemi tartás során a korcsoportok elhelyezésekor figyelembe kell venni az állatok biológiai szükségletét és az optimális csoportlétszámot. A juh kisebb csoportban érzi jól magát. Javasolt darablétszám az üres és vemhes anyák 200–250 db, ellés előtt álló anya 25–50 db, ellés körül 1-2 nap idején 1–5 db, anya- és bárányellés után 2 hétig 20–25 db, anya és báránya ellés után a harmadik héttől 50–100 db, hízóbárányok 100–250 db.

A juhok takarmányozása

A juhok takarmányozása nem költséges és nem időigényes. Kérődzőként hosszú és tágas emésztőcsővel rendelkeznek, így hatékony rostemésztésre képesek. Egy átlagos, 50 kg testtömegű anyajuh napi létfenntartó táplálóanyag és gyapjútermelési szükséglete 1000 g körüli szárazanyagban, 5,82 MJ nettó energiában, 99 g nyersfehérjében, 2,2 g kalciumban és 1,7 g foszforban határozható meg. Ez a szükséglet a tömegtakarmányok mellett abrakkal kiegészíthető. A juhok fő takarmánya az év nagy részében a legelő, melyen a legeltetés hazánk időjárásához igazodva mintegy 200 napig lehetséges. A legeltetést késő ősszel – az időjárástól függően – általában november végén lehet befejezni. Nem szabad elfelejteni, hogy a legelő tápértéke az őszi hónapokban már alacsonyabb, ezért szükséges dúsítani a takarmányadagjukat, szénával és táplálékkiegészítőkkel. Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti. A gyengébb legelőket is jól hasznosítja. A túlzott mennyiségű pillangós etetése felfúvódást okozhat. A legeltetés a táplálék biztosítása mellett mozgást biztosít, amely a szervezet szilárdságát javítja, a napsugárzás pedig a D-vitamin-ellátást. Normál körülmények között 1 ha legelő 10 anyajuh számára elegendő. Legeltetés során ügyelni kell arra, hogy a téli takarmányozásról a legelőre, illetve a legelőről a téli takarmányozásra fokozatos legyen az átmenet, mert a hirtelen takarmányváltás könnyen bélfertőzéshez, enterotoxémiához vezethet.

A legelőn felvett tápanyagmennyiséget főleg ősszel és télen az egyes termelési szakaszokban szükséges kiegészíteni a hodályban, vagy a hodályhoz csatlakozó etetőtéren. Az etetéshez lábakon álló szénarácsok alkalmasak, amelyek alul vályúval vannak kiegészítve az abrak adagolásához. Jó megoldás a fal mellett kialakított, kívülről feltölthető etetővályú is. Bárányhízlalásra az automata etető egyszeri feltöltése hosszabb ideig biztosít az állatok számára ad libitum takarmányt. A hízóbárányokkal napi 100–150 g szénát kell etetni a folyamatos abrakellátás mellett az emésztés elősegítése végett. A kizárólag granulált – formázott báránytáppal hizlalt állatok takarmányértékesítése négy hónapos korukig ugyan kiváló, később a hízlalás gazdaságossága fokozatosan romlik.

A juhok természetüknél fogva igen kedvelik a folyamatosan csörgedeztetett itatóvályúkat. Itatására azonban az állandó vízszintű önitatók is alkalmasak. Lényeges, hogy bevizsgált, kifogástalan minőségű vizet itassunk. Ivóvízszükséglete a szárazanyag-felvétel három-négyszerese, ami a testtömegtől és a takarmány folyadéktartalmától függően 3-5 liter 12–15°C-os ivóvíz. Szükséges egy-egy sózót is biztosítani, amelyből takarmánykiegészítőket, premixeket, kalcium és foszfor pótlására szolgáló készítményeket is etethetünk.

A juh alkalmas nyári takarmányai a legelőfű rétek, ősgyep, telepített gyep, sőt az öntözött és intenzíven trágyázott legelőkert legelők. Alkalmi legelők a gabona, kukorica, répa, burgonyatarlók, utak és árokpartok, melyek legeltetése a gazdaságosságot növeli. Ügyelni kell, hogy harmatos füvet ne fogyasszon a felfúvódása veszélye miatt. A belső élősködők. pl.: mételyek fertőzési veszélye igen nagy, ezért fontos a prevenció.

A juh alkalmas téli takarmányai az erjesztett takarmányok – a szilázsok és szenázsok. Lehetnek kukorica, lucerna, vagy fűfélék. A napi adag a testtömeg 4–6%-nyi mennyisége. Szívesen fogyasztják a különböző gyökér- és gumós takarmányokat. Vigyázni kell, hogy ezek ne legyenek földdel szennyezettek, fagyottak, rothadtak, mert betegségeket, colifertőzést, mérgezést és vetélést okozhatnak. Répafélékből 1-3 kg az etethető mennyiség, mosottan, reszelve, szeletelve adagolva. Széna-, szalmafélék a szárazanyag fő forrásai. A lucerna és a rétiszéna alkalmas a juhok számára, 1-2 kg mennyiségben adagolhatjuk. A takarmányszalma mennyisége 2-3 kg legyen, ugyanis az állatok csak az értékesebb leveles és vékony szárrészeket eszik, a durvább szárat meghagyják. Rendszeresen az almozásra szánt szalmát is megválogatják. Ha az etetett takarmányok táplálóértéke alacsony, akkor abrakot is etessünk. Felhasználható a kukorica, árpa, zab, tritikálé, búza, rozs, ocsu stb. Az abrak fizikai formája lehet egész szem, granula, pellet, roppantott, durva őrlemény. A darált lisztszerű takarmányt kerüljük, mert légzőszervi megbetegedéseket okoz. A tápok teljes értékű abrak takarmánykeverékek etetése  nagyon drága, ezeket inkább csak a bárányhizlalásban használjuk. Fehérjeszükségletüket 25–35%-át fedezhetjük NPN nitrogénmentes fehérjeszerű anyagokkal. A téli legelők – amelyek a repce és az őszi takarmánykeverékekből állnak – is alkalmasak téli legelőnek, a vitamin- és ásványianyag-ellátás, valamint a szabad levegőn történő mozgás biztosítása miatt.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök