Az oltvány lényegesen hamarabb termőre fordul

Az őszi ültetvénytelepítési időszak előtt sok termelő kérdezte, hogy szabad-e, érdemes-e magonc diót telepíteni. A válasz egyszerű: nem érdemes, mert teljesen bizonytalan a nagyon hosszú időszak után termőre forduló fa termésének mérete, minősége. Rapaics Traymund 1940-ben, A magyar gyümölcs című könyvében már leírta. „Még korunkban is kizárólag magról szaporítják a diót, csak legújabban kezdik hirdetni, hogy nemes diót oltott fa terem, mert a diófajták nemes tulajdonságai csak oltóággal tarthatók fenn.“ Az oltványdió sokkal hamarabb fordul termőre.

Gyakori kérdés az is, hogy szabad-e a diófát metszeni és mikor a legjobb elvégezni ezt a munkát? A koronaalakítást, a fölösleges, sűrítő, egymással versengő vesszőket az őszi telepítés után, a diófák nyugalmi időszakában, télen ajánlott levágni. Nedvfolyás még ekkor is bekövetkezhet a metszlapokon. Tavasszal a nedvkeringés megindulása után a diófa erősen könnyezik, a sebkezelő festék nem marad meg a sebfelületen, a seb lassan gyógyul, könnyen fertőződik. A dióvesszőkön a leggyakoribb sebparazita gomba a nektriás ágrákosodást okozó Nectria cinnabarina, Nectria galligena, de vesszőelhalást okozhat három Botryosphaeria-faj (B. dothidea, B. obtusa, B. quercuum) és a Diaporthe spiculosa mikrogomba is.

Ha a vázágakat kell ritkítani, akkor az idősebb diófa vastagabb vázágait nyár végén, szeptemberben célszerű metszeni, mert akkor a seb hamarabb gyógyul. A nagy sebfelületek több évig elhúzódó beforradása miatt a fatest fokozott gombafertőzésnek van kitéve. A nagy átmérőjű metszési felületen bejuthat a fatestbe az élő fa álgesztesítője, a több évig fejlődő bükkfatapló (Fomes fomentarius). Ez a gomba vastag micéliumlemezeket fejleszt a fatestben, és ezért a fatörzs elveszti szilárdságát. A metszési sebeken fertőz, majd az épnek látszó törzsön fejleszti termőtesteit a rózsaszínes szívóstapló (Daedalopsis confragosa). A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) a kivágott fákon gyakori, de sebparazitaként a fatestig hatoló repedéseken, metszéshelyeken, ágcsonkokon is megtámadja a diófát. Az élő fa sejtfalait bontja, de a cellulóz épen megmarad, ezért a geszt világossárga revesedését okozza, majd a sérülés helyén fejleszti termőtesteit. (Kertészet és Szőlészet)