Az első Borozó legjobbjai

A hetényi Szuh Benő nem akart hinni a fülének, amikor telefonon közöltük vele a hírt: az ő 2004-es traminije kapta a legtöbb pontot az Új Szó borversenyén. Kétszer is visszakérdezett, nem tréfálkozunk-e vele, és állítása szerint mindaddig hitetlenkedett, amíg nem kapta meg a hivatalos meghívót a borverseny eredményhirdetésére. Pedig nem ez volt az első verseny, amelyre borokat küldött, és ahol kimagasló eredményt ért el. Csak az idén néhány arany- és ezüstérmet gyűjtött be a modori, a királyhelmeci és a magyarországi neszmélyi borversenyen. „Az Új Szó-s díjra vagyok eddig a legbüszkébb” – árulta el lapunknak a fiatal borász, aki saját bevallása szerint a szakma csínját-bínját jócskán a karvai mezőgazdasági szakiskola elvégzése előtt, már gyermekként elleste édesapjától. Épp vele álmodta meg a családi vállalkozásban működtetett borászatot is, ám az apa – korai halála miatt – már nem örülhetett fia sikereinek.

A Szuhvin társaság alapjait a kilencvenes évek derekán tették le. Apa és fia 1997-ben vette meg az időközben felszámolásra került hetényi szövetkezet borospincéjét. Ma itt kerül feldolgozásra a saját kitermelésű és vásárolt szőlő, itt készülnek az ízletes borok, amelyek többségét a 42 éves borász hordós borként értékesít. Azonban a legjobb nedűből minden évben 500 liternyit archivál, majd többéves érlelés után lepalackoz. Ezekkel a borokkal nevez be Szuh Benő különböző borversenyekre.

A Szuhvin kizárólag a térségben már bizonyított, kiváló termést adó szőlőfajtákat dolgozza fel: a fehérek közül a leánykát, olasz- és rajnai rizlinget, zöld veltelinit, sauvignont és traminimit, a kékek közül a szentlőrincit, kékfrankost és az Andrét. A borosgazda kedvence azonban a tramini, amely munkaigényessége és alacsony hozama ellenére csodálatos gyümölcsillatú borral tudja elkápráztatni a fogyasztókat, s úgy tűnik, egyre keresettebb, kedveltebb az ínyencek körében. Ezt hangoztatták az Új Szó borversenyének neves borbírái is Szuh Benő 2004-es évjáratú traminijét ízlelgetve.

Vendéglátónk óriási szeretettel és tisztelettel beszél a szőlészetről, borászatról és a pincéjében érlelődő borokról, amelyeket „hordóba zárt napsugárnak” tart. Merthogy szerinte mi másnak lehetne nevezni a nedűt, amely az egész évben a napocska által érlelt gyümölcsből készül? – kérdez vissza költőien. Szuh Benő egyetlen munkatársa a borospincében 15 éves fia Gergely, aki úgy tűnik, apja és nagyapja nyomdokaiba lép. Jövőre a budafoki szőlészeti és borászati szakiskolában szeretné apjától ellesett ismereteit tökéletesíteni. A családi vállalkozás azonban egy panziót is működtet majd a borospince mellett. Itt szállhatnak majd meg a borkóstolóra érkező vagy egyszerűen csak pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégek. Szuh Benő több, a falusi turizmus fejlesztésére irányuló tervet dédelget. Ezekből nemcsak a komáromi járásbeli Hetény, hanem környéke is profitálhatna. A legfontosabb azonban a panzió, amelynek megépítésére uniós forrásokból is sikeresen pályázott. Átadására előreláthatólag márciusban kerülhet sor.

Exportra is termelnek

A jókai gyermekotthonról már többször cikkeztünk. Arról azonban kevés szó esett eddig, hogy a csallóközi kisközségben működő intézmény működési költségeinek jelentős részét a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó Zoar és a Jonadab társaságok bevételeiből fedezik. A kft.-k kulcsembere Uwe-Martin Schmidt missziós lelkész, aki immár egy évtizede szolgál ebben a csallóközi kisközségben. Csaknem tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet, így a szőlészeti és borászati szakterminológiát is. Merthogy egy személyben ő irányítja a szőlészetet, és látja el a pincemester feladatközét is. Legközelebbi segítőtársa a pincészetben Marko Juschka, aki missziós munkája mellett a társaság gazdasági irányításáért is felel.

Vendéglátónk cseppet sem csodálkozott azon, hogy az általa beküldött borminta, a vidékünkön eleddig ismeretlen Dornfelder fajtájú vörösbor, a borverseny borbíráinak általános elismerését vívta ki. „Ez egy új nemesítésű, Németországban nagyon népszerű és kedvelt fajta. A kékoportó, kékfrankos, kékburgundi és a kéktrollingi fajták keresztezéséből született. Mivel védett, csaknem egyévi munkába tellett, amíg sikerült elintézni szlovákiai behozatalát” – emlékezik vissza az ültetvénytelepítéssel összefüggő problémákra Schmidt úr. A jókai Katona Kertet (mai napig így van bejegyezte a kataszterben), ahol másfél hektáros területén magas művelést alkalmazva Merlot, Cabernet sauvignon és Dornfelder, a fehér fajták közül Chardonnay fajtákat termelnek, a birtok utolsó tulajdonosának leszármazottaitól vették meg. A további másfél hektár telepítésére jövőre kerül sor.

Vendéglátóm hangoztatja: kizárólag minőségi borokat akarnak készíteni, ezért a tőkéket csak minimálisan terhelik. Az évközi zöldmunkát gépesítették, ám a téli metszést kizárólag kézzel végzik. A növényvédelem számítógépes meteorológiai és járványügyi előrejelzésen alapszik. Környezetkímélő permeteket alkalmaznak, a kártevők ellen fürkészeket vetnek be. A bort modern technológiával készítik – a nerez tartályokban 120 hektoliternyi szőlőlé erjedhet. Schmidt úr hangoztatja: csak a legjobb élesztőkkel dolgoznak, minimálisan vegyszereznek, s még azt is szigorú laboratóriumi elemzések alapján döntik el, hogy mennyi ként alkalmazzanak. A palackozást Franz Pototschnigg osztrák származású nyugalmazott mérnök irányítja. Ő a többiekkel ellentétben nem ebben a csallóközi kisközségben él. Csak akkor jön, amikor hívják, amikor szükség van rá. Korábban egy németországi pincészetben 23 millió liter bort termelt évente.

Jókán a jól megválasztott alanyokon a fiatal telepítésű szőlő már tavaly kiváló termést adott. A belőle készült nemes nedű csaknem felét külföldön, Németországban értékesítik, a többit főként pozsonyi vendéglőkben és vinotékákban. A palackokat Katona Móricnak, a Katona Kert utolsó tulajdonosának az arcképével forgalmazzák.

S hogy milyen a Dornfelder? Uwe-Martin Schmidt szerint az első benyomás egyszerű borra utal, ám a további ízlelés során igen változékony ízvilágot mutat. A többi nemes fajtával ellentétben nemcsak egy gyümölcsöt, például ribizlit vagy cikóriát érezni benne, hanem többet. Az Új Szó borbírái szerint a 2004-es évjárat érett, lédús gyümölcsre emlékeztető illatú, bársonyos zamatú, kellemesen lágy ízhatású nedű. Fejlődése csúcsán lévő, barátságos bor.

Kizárólag minőségi borokat termel

Jávorka Ferenc fűri termelő neve nem ismeretlen a hazai szőlész- és borásztársadalomban, valamint a minőségi borok kedvelői között. Gyakori látogatója a borversenyeknek. Ahol megjelenik, ott általában valamilyen díjat nyer, ám a termelő már nagydíjas borokkal is dicsekedhet. A legutóbb például aranyérmet és nagydíjat kapott egy nagyszombati borversenyen, Egegen és a Divinexen is érmeket söpört be a 2004-es évjáratú Alibernettel, amellyel az Új Szó borversenyébe is benevezett.

A fiatal borász szintén a karvai mezőgazdasági szakiskola növendéke. Az iskola után a fűri szövetkezetben helyezkedett el, ahol immár évk óta irányítja a szőlészeti csoportot és a borkészítést. Főállása mellett kedvtelésből is szőlészettel, borászattal foglalkozik. A kürti hegyközségben vásárolt 40 árat, ezt műveli családjával. Az, hogy megmarad-e a jelenlegi termesztési területen vagy bővít, kizárólag attól függ, hogy 18 éves fia, Tamás, aki jelenleg a gadóci mezőgazdasági szakközépiskola végzős diákja, érez-e majd elegendő vonzalmat a szőlészethez és borászathoz, és elszánja-e magát arra, hogy az idősebb Jávorka nyomdokaiba lépjen. Apja, Ferenc, azonban – bárhogy dől el a kérdés – a megmaradás és a fejlődés egyedüli lehetőségének a minőségi szőlészetet és borászatot tartja. „Kizárólag minőségre törekszem” – hangoztatta, majd hozzátette: „a minőségi bor csak kifogástalan alapanyagból készülhet”.

Jávorkáék szintén új telepítésű szőlőt gondoznak. Ún. függönyművelést alkalmaznak, a tőkéket dupla- vagy ikerkötésben ültették. ĺgy az állomány szellősebb, kevésbé fogékony a betegségekre, ritkábban kell permetezni az egészséges szőlő megtartása érdekében, igaz, a szél könnyebben kárt tehet a magas művelésű tőkékben. A sorközöket úgy alakították ki, hogy akár traktorral is tudjanak permetezni, bár a gazda saját bevallása szerint háti permetezővel permetez legszívesebben. A zöldmunkát és a metszést kizárólag kézzel végzi. A borász Chardonnay, MOPR, kékfrankos és Cabernet sauvignon szőlőt termeszt. Kísérleti jelleggel megtalálható ültetvényében az eredetileg festőszőlőnek szánt ukrán eredetű Alibernet (ukrán neve Ogyszkij csornij), a Mília és a Devín.

Jávorka Ferenc szintén tartályos technológiát alkalmaz. Azt vallja, hogy a hordókat tökéletesen kimosni nem lehet. A fémtartályok viszont könnyen tisztán tarthatók, márpedig a tisztaság nagymértékben befolyásolja a bor minőségét. „Kiváló minőség mellett arra törekszem, hogy boraim megőrizzék a házibor jellegét. Tehát a bolti borokkal ellentétben nincsenek agyonvegyszerezve, csak a legszükségesebb kénkezelésben részesülnek.”

A jó fajtaválasztásnak és a minőségnek köszönhetően nincsenek értékesítési gondjai. A vevők igényének egész évben eleget tud tenni. Aki teheti, szerezzen néhány palackkal a 2004-es évjáratú Alibernetből, és archiválja azt. A borbírák szerint ugyanis a „karakteresen szikár, csersavban és színben gazdag, fűszeres hímbor már most is szép, de érési csúcsát 2-3 év múlva éri el.”

A Borozó legjobbjai egybehangzóan azt állították, hogy jövőre is szeretnének részt venni az Új Szó borversenyén. Reméljük, sikerül hagyományt teremtenünk.