Agrotechnikai védekezési lehetőségek a kertészeti termesztésben

Az agrotechnikai védekezés egyik igen fontos technológiai eleme a gyümölcsösök téli metszése, amely termésszabályozó funkcióján kívül – többnyire a rovarkártevők és kórokozó gombák ellen is – rendkívül hatásos védekezési eljárás. Ha a fertőzött ágrészek eltávolítása elmarad, akkor az azokban telelő rovarok tavasszal akadálytalanul kirajzanak, illetve bennük tömegesen képződnek a gomba szaporítóképletei, amelyek újabb fertőzés forrásai lehetnek. A metszés azonban nem minden gyümölcskultúránál végezhető a téli nyugalmi periódusban, főként az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) jöhetnek ilyenkor számításba.

A metszés időpontjáról elmondható, hogy az a lombhullástól rügyfakadásig a fagymentes napokon bármikor elvégezhető. Ennek során a fertőzött vesszővégeket, az elszáradt, elkorhadt és taplógombákkal berakódott, illetve a szúbogarak járataival átfurkált ágakat távolítsuk el. Szükség esetén – a szúbogarak ellen – a meggyengült fák megsemmisítésére is szükség lehet. Azonban a fertőzésmentes, egyéb okból kivágott fákat és ágakat ellenben a legközelebbi rajzásig hasznos a nőstények gyülekezési helyeként – ún. csalogatófaként – meghagyni, és csak ezt követően elégetni.

Ne felejtsük eltávolítani a gyökérsarjakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum) gyökérlakó, áttelelő alakját gyéríthetjük eredményesen. A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, őszibarack, szilva) esetében azonban csak igen indokolt esetben végezzünk vessző vagy ágeltávolítást a hideg téli hónapokban, mert a nyugalmi állapotban metszett fákon a sebek gyógyulása, a kallusz képződése fiziológiai okok miatt gyakran elmarad, s ennek nyomán rendkívül erős fertőzés alakulhat ki. A szőlő esetében pedig mindenképpen kerüljük a téli koronaritkítást!

Arra nagyon ügyeljünk, hogy a metszéskor keletkezett sebeket haladéktalanul kezeljük a rendelkezésre álló sebkezelő anyagok valamelyikével. Hiszen a nyílt sebfelület hosszabb-rövidebb ideig lehetővé teszi a különböző sebparazita gombák akadálytalan behatolását és megtelepedését. Sebkezelésre az olyan anyagok alkalmasak, amelyeknek fungicid hatásuk van, de nem fitotoxikusak, mindemellett mechanikailag is gátolják a sebparaziták behatolását, tehát a sebfelületen tartós, összefüggő bevonatot képeznek, nem repednek meg és jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak. A metszés vagy mechanikai sérülés (pl. vadrágás) következtében keletkezett sebet kezelni egyszerű. A sebkezelő anyagot ecsettel kell felvinni a sebfelületre. A rákos sebeket – az erre legalkalmasabb eszközzel, az ún. kacorkéssel – a kezelés előtt feltétlenül ki kell tisztítani.

A seb tisztításakor ügyelni kell arra, hogy néhány cm-rel a szemmel is látható elhalt szöveti részen túl vágjuk ki a kéregszövetet, mivel gyakran előfordul, hogy a kórokozó szemmel nem láthatóan ugyan, de az egészségesnek tűnő szövetekben is továbbterjedt már. A kitisztított sebet csak ezután vonjuk be a sebkezelő anyaggal.

Télen a gyümölcsösben a rágcsálók és a nagyvadak károsítására is számítanunk kell. A mezei pocok (Microtus arvalis), a kósza pocok (Arvicola terrestris) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) rágása ellen a gyümölcsfák törzsét műanyag törzsvédővel, náddal, szúrós gallyal vagy dróthálóval vegyük körül. Esetenként sokat segíthet az idősebb fák mellőli rendszeres hóeltakarítás is. Azonban ez a módszer nem mindig vezet eredményre, ekkor vegyszeres úton (rágcsálóirtó szerekkel) kell csökkentenünk a létszámukat. Fagymentes időben a gyümölcsfák törzsét kenjük be vadriasztó készítményekkel.

A szerző egyetemi tanár