Adjuvánsokról – permetezés előtt

Az adalékanyagok a permetlében a kijuttatott hatóanyag jobb hasznosulását hivatottak elősegíteni. A növényvédő szerek hatóanyagait ugyanis önmagukban nem érdemes kijuttatni a növény felületére. Gondoljunk csak a legrégebben használt rézszulfátra, azaz kékkőre, amelyhez oltott meszet kell adagolni egyrészt a permetlé semleges kémhatásának biztosítása, másrészt a permetlé-cseppek jobb tapadása érdekében. A hatóanyagok mellé tehát segédanyagokra van szükség. Ezek közül az egyik a permetlékészítés során biztosítja a hatóanyag egyenletes eloszlását, az azonos koncentrációt a tartályban, a másik a permetlé-cseppek minél jobb terülékenységét, vagy a tapadását a célfelületen. Más adalékanyagok a tárolhatósági tulajdonságokat, a hatóanyag stabilitását stb. biztosítják. Ezeknek a segédanyagoknak a kombinációit a formáló-kutató vegyészek kísérletezik ki. A hatóanyag hasznosulása tehát a növényvédő szer formálásától függ.

Milyen adalékanyagok lehetnek?

A felületaktív anyagok a felületi feszültséget csökkentik. E tulajdonságukkal biztosítják, hogy a különböző határfelületű anyagok ne váljanak szét a rendszerben, például az emulzióknál az olaj és víz között, a szuszpenzióknál a szilárd részecske (pl. hatóanyag) és a víz között folytonos átmenetet képeznek. Funkciójuk szerint lehetnek diszpergáló-, nedvesítő- és emulgeálószerek. Az adalékanyagok sorát folytatva megkülönböztetünk még tapadást fokozó, párolgást vagy lemosódást csökkentő anyagokat, valamint felszívódást elősegítő adalékokat, keverhetőséget biztosító készítményeket, habzásgátlókat, vízlágyítókat, és a pH-értéket befolyásoló (puffer képességű) segédanyagokat. Ezek többsége alkatrésze a készterméknek, azaz a gyártási recept is tartalmazza, mégis sokszor a gyakorlatban a kész permetlé adalékanyagaként külön is használatosak lehetnek. Ez azért van, mert a gyakorlatban egyre igényesebb műszaki megoldású, precíziós permetezőgépek jelentek meg, melyekkel jelentősen csökkenthető az egységnyi felületre kiszórható permetlé mennyisége, de csak a kezelt felület teljes borítottsága mellett. Viszont ezt a kritériumot a növényvédő szerekben alkalmazott felületaktív anyagok már nem képesek teljesíteni. Másként fogalmazva: mert már nem fértek bele a kívánt részaránnyal a késztermék receptjébe. Viszont a sokszorta hígabb permetlé esetében ez a részarány könnyedén biztosítható.

Milyen adalékanyagokat kínálnak a gyártók?

A mész hozzákeverését a rézgálic oldatához az adagolt segédanyagok ősének tekinthetjük, hiszen az oltott mész a permetlé semleges pH-értékre történő beállítása mellett annak tapadását is segítette a levél felületén. A permetlé-csepp felületre tapadása pedig egyik feltétele a kezelés eredményességének, de a jól tapadó permetlének a csapadéklemosódási kockázata is kisebb. Talán ennek felismerése vezette a gyártókat abba az irányba, hogy az első adalékokat éppen a tapadás fokozására dolgozták ki. Hasonló eredményt hoznak a különböző olaj alapú adalékok is: erős adszorpciós tulajdonságuknál fogva jól tapadnak a levél felületén, hidrofób tulajdonságuk pedig az esőállóságukat javítja.

Az adalékanyagok másik nagy csoportját a felületi feszültségcsökkentő termékek alkotják. Ebben az esetben olyan anyagok kikísérletezése volt a cél, amelyek a permetlé-csepp terülését, a kezelt felület lefedettségét növelik. Azt ma már egy gyakorlati szakembernek sem kell bizonygatni, hogy mekkora jelentősége van annak, ha sikerül megtöbbszörözni a növényvédő szer hatóanyagának jelenlétét a kezelt felületen, különösen akkor, ha a hatóanyag kontakt hatású. Az egyenletesebb borítottság nemcsak a megvédendő felület növelésével, de sokszor a hatóanyag esetenként éppen annak vivőanyaga, vagy oldószere okozta perzselési kockázatot is csökkenti.

Sokszor együttjár a terülékenység-növelés a permetlé-felhasználás mennyiségének a csökkentési lehetőségével is, azaz kevesebb vízzel biztosítható a kezelni kívánt, megvédendő felület borítottsága. A gyakorlat számos ilyen adalékanyagot ismer, sőt egyre több állománykezelésre alkalmas herbicid mellé is javasolnak a gyártók ilyen készítményeket a hatékonyság javítása, fokozása érdekében. E készítmények esetenként a postemergens gyomirtó szerekkel együtt kerülnek értékesítésre, annak mintegy csomagolási részeként, mondván, ami nem fért bele a herbicid formálási receptjébe, az belefér az egységcsomagjába. Ebbe a csoportba tartozó adalékanyagok például a Dash HC, a Trend-90, vagy az Extravon.

Az adjuvánsok speciális csoportjába tartozik a Silwet L-77, amely nincs egy növényvédő szer értékesítési csomagjához sem kötve, ezért szinte valamennyi permetezőszernek adalékanyaga lehet. Hogy miért speciális, arra nemionos detergensek között is speciális apoláros volta ad magyarázatot. A nemionos detergensek ugyanis általában könnyen lebomlanak a természetben, sőt több olyan vegyület van közöttük, amely már a kipermetezést követően a permetlé beszáradása után a napfény és a levegő hatására elveszti felületi feszültségcsökkentő tulajdonságát. Ez a kedvező tulajdonság a polialkoxi lánc hasadásával van összefüggésben, aminek azért van jelentősége a gyakorlat szempontjából, mert a permetlé felszáradása után 1-2 nap múlva érkező esőzés hatására a levél viaszrétege újra működőképes, az esővíz lepereg a levelekről, a termésről. A nem ionos detergensek vízben általában jól oldódnak, de az oldékonyság, valamint az oldódási idő függ az apoláros csoport kiterjedtségétől, a lánc hosszától, a kettő egymáshoz viszonyított arányától. Ezért egyre szélesebb körben alkalmazzák a nem ionos detergensek azon származékait, amelyek apoláros csoportját valamely polisziloxán (pl. heptametil-triloxán) vegyület alkotja. Ennek az előnye az, hogy a sziloxán csoport térbelileg kedvezőbben helyezkedik el a hosszú szénláncú alkilvegyületekkel ellentétben, ami miatt kevesebb detergens molekula képes azonos felületi feszültségcsökkentő hatást kiváltani írja Tóth Ágoston az adjuvánsokról összeállított munkájában.

Az adalékanyagok sorát gazdagítják az úgynevezett hatásfokozók is, amelyek ugyancsak a már említett tulajdonságok valamelyikével rendelkeznek, és ennek eredményeként javítják a kijuttatott növényvédő szer hatékonyságát.

Szót kell ejteni a habzásgátló és a permetlé-cseppek elsodródását csökkentő cseppnehezítő készítményekről is. Habzásgátló készterméket Antifoam márkanéven ismerhették meg a növényvédősök, míg a különböző gyomirtó, vagy érésgyorsító készítmények repülőgépes kijuttatásakor a Bandrift Plus márkanevű adalékanyagot használhatják.

Olvassuk el a felhasználási útmutatót

A felhasználási útmutatókat az adalékanyagok alkalmazása előtt is gondosan olvassuk át, hogy elkerüljük a kezelések utáni kellemetlen meglepetéseket. Ilyen nem kívánt következményekkel szembesülhet a gyakorló növényvédős, amikor az anionos detergensek kationos hatóanyaggal, vivőanyaggal, vagy diszpergáló anyagokkal reakcióba lépnek, azaz semlegesítik egymást, ezzel hatásukat vesztik, s kicsapódnak. Például ilyen eseteknek lehettek tanúi egykor a Nonit alkalmazói, ha ezt a szabályt figyelmen kívül hagyták. Ezért javasolt az előzetes keverési próba elvégzése. A hatásfokozó adalékok esetében az alkalmazott növényvédő szerek kombinációira is legyünk figyelemmel, hiszen a hatékonyság fokozásával megnőhet a fitotoxicitás kockázata.