A zöldségfélék magnéziumigénye

A fokozott figyelmet több tényező is indokolja. A kertészeti növények fajlagos magnéziumigénye általában nagyobb, mint a szántóföldi növényeké, ezen kívül a magnézium jelentős része a lombozatba épül be, amely a szántóföldi növényekkel ellentétben, nem mindig kerül vissza szántáskor a talajba (pl. a zöldséghajtatásban vagy a támrendszeres paradicsomtermesztésben). A kertészeti talajoknak viszonylag magas a nitrogén-, a foszfor- és a káliumtartalma, ezért a kiegyensúlyozott tápanyagellátáshoz magasabb szintű magnéziumtrágyázást igényelnek (pl. a zöldség- és a dísznövényhajtatásban). A talaj lúgos kémhatása, magas káliumtartalma és a magas EC-értéke miatt gyakran gyengébben érvényesül a magnézium a növényben.

A leggyakoribb hiánytünetek

A magnéziumhiány könnyen felismerhető hiánytünet, mind gyakrabban jelentkezik a zöldségféléken, például a paprikán, a paradicsomon, a görögdinnyén, az uborkán és a karfiolon. Más tápelemek hiánytüneteitől jól megkülönböztethető, csak a káliumhiány megjelenésével mutat némi hasonlóságot. Alapvetően két tünetcsoportja ismert, de az egyszikű növényeken (csemegekukorica, hagyma, spárga) van egy harmadik megjelenési formája is.

A magnéziumhiányos növényen – a káliumhiányhoz hasonlóan – közvetlenül a levél széle irányából, egyre nagyobb, és egyre élesebben kivehető foltok alakulhatnak ki, amelyek a levél főerének az irányába húzódnak (a zöldségféléken ez a tünet ritka). A legtöbb zöldségnövényen a levéllemez belsejéből legyező alakú sárgulás indul, amely először a levélerek vagy a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki. Ez a tünet a paprikánál, burgonyánál, tojásgyümölcsnél és a paradicsomnál nehezen, míg a kabakosok (uborka, sárga- és görögdinynye, spárgatök, patisszon, cukkini) esetében jól megkülönböztethető a káliumhiánytól. Az egyszikű növények levelein hosszanti irányban narancssárga csíkok jelzik a magnézium hiányát.

A színelváltozások először az idősebb leveleken jelennek meg, de a nitrogén- vagy a káliumhiánytól eltérően, sohasem a legalsó, hanem a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának a környékén fejlődő leveleken. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos fakósárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös árnyalatú. A tünetek idővel, a hiány mértékének a fokozódásával a középső, majd a fiatal levelekre is áthúzódnak. Igen gyors zöldrész-növekedés esetén (például uborkánál vagy paradicsomnál) a fiatal leveleken is kialakulhat a hiánytünet. Ez akkor fordul elő, ha a növekedés üteme gyors, ebből adódóan a növény magnéziumigénye nagyobb, mint a gyökerek által felvett és az idős levelekből átépülő magnézium mennyisége együttvéve (például a vízkultúrás termesztésben nyáron).

A márványozottság (sárgulás) mértékéből következtetni lehet a hiány súlyosságára, de a tünetek színárnyalata függ a növény (fajta) színanyagtartalmától is. Az akut tünetek, pl. az erős érközötti sárgulás, nehezen szüntethetők meg utódlagos kezeléssel, pl. lombgtrágyázással. A termésen (a bogyón vagy a kabaktermésen) ritkán fordulnak elő, és kevésbé ismertek a tünetek.

A hiány okai

A hajtatásban és a szántóföldi zöldségtermesztésben is egyre gyakrabban kialakuló magnéziumhiány okai a következőkben keresendők:

– nagy adagú ammóniatrágyázás (pl. éretlen istállótrágyák használata, baromfitrágyák esetén),

– kálium-túltrágyázás,

– erős meszezés, vagy erősen meszes talajok,

– túlzott öntözésből adódó kimosódás homokon,

– nem kielégítő magnéziumtrágyázás.

A növények a termésképzéshez igen jelentős mennyiségű magnéziumot vesznek fel és építenek be, ami néhány intenzív termesztésű növénykultúránál a száz kilogrammot is meghaladja hektáronként. A termésbe és a lombozatba beépített jelentős mennyiség ellenére sok termesztő a molibdénhez, a bórhoz vagy a cinkhez hasonló mikrotápelemként kezeli a magnéziumot, és azt gondolja, hogy egy-két lombtrágyázással fedezhető a növénykultúra magnéziumigénye. Pedig kiszámítható, hogy 0,5%-os töménységű lombtrágyát használva, 400–500 liter permetlémennyiség esetén – a veszteségeket is beleszámolva, vagyis azt, hogy a lombtrágyának csak egy része kerül a levélzetre – hektáronként 1–2 kg MgO hatóanyagnál több nem hasznosul.

A zöldséghajtató és az intenzív termesztést folytató szabadföldi zöldségtermesztő üzemekben végzett felmérés során azt tapasztaltuk, hogy a talajok 65–70%-ának gyenge a magnéziumellátottsága. A szántóföldi termesztési gyakorlatban is előfordul a viszonylagos hiányjelenség. Ezt megfigyelések is alátámasztják, amelyek a kedvező magnézium-ellátottságú talajokon is termésnövekedést mutattak ki a magnéziumtrágyázás hatására.

A gabonaféléken és a csemegekukoricán viszonylag gyakran előfordul a magnéziumhiány. A szárbaszökés idején átmenetileg igen jelentősen megnövekszik a növény magnéziumigénye, amivel a felvétel nem tud mindig lépést tartani. Ilyenkor átmenetileg felhígul a sejtnedvben a magnéziumtartalom, és kialakulnak a levélen a jellegzetes hiánytünetek. Az érközi klorózis a kalászképzés (magképződés) idején lassan megszűnik, a kisárgult szövetek újból visszazöldülnek, de az ilyen állomány növekedése késleltetett lesz, valamint terméscsökkenés és minőségromlás is kimutatható. Külföldi tapasztalatok szerint a magnéziumhiányos gabona magtelítődése, illetve az ezermagtömege is rosszabb, aminek a magtermesztésben van kiemelkedő jelentősége.

Magnézium pótlása

A magnézium a gyökéren és a levélzeten keresztül is pótolható. Részben ősszel, az alaptrágyázás idején, illetve magnéziumtartalmú összetett műtrágyák segítségével, bár ez esetben kedvezőtlen talajkémhatás mellett felléphet a viszonylagos hiány. Május és június folyamán, az erőteljes lombképződés időszakában, sokat lehet tenni a magnéziumhiány csökkentése, illetve megszüntetése érdekében lombtrágyázással is. Ilyenkor a kedvezőtlen talajtulajdonságok nem, vagy csak kismértékben befolyásolják a tápanyag-hasznosulást.

A magnézium a lombozaton keresztül jól hasznosuló tápelem, könnyen pótolható lombtrágyaként. Maga a trágyázás sem költséges, mert az ilyen célra használható lombtrágyák egy része az olcsóbb készítmények közé tartozik, ráadásul a legtöbb növényvédő szerrel jól keverhetők, így a kijuttatásuk sem különösen nehéz. Ellenben a lombtrágyázás csak átmeneti megoldás a legtöbb esetben, mert az így kijuttatott MgO mennyisége töredéke a növény igényének (4–5 kg). Ha a talajon keresztül nem gondoskodunk rendszeresen a magnézium utánpótlásáról, akkor egy idő után a talaj tartalékai is kimerülnek, és súlyos, akut tünetekkel járó terméscsökkenés is felléphet. Ezért a lombtrágyázás nem tekinthető végleges megoldásnak, a gyökéren keresztül is kell magnéziumot adni a növényeknek, vagy az említett műtrágyák használatával, vagy magnéziumtartalmú tápoldattal a tenyészidőben.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékének tanszékvezető tanára