A tehén tejtermelése és étrendje a laktáció folyamán

A tehén vemhessége 285 napig tart, de sem a 270-től kevesebb, sem pedig a 300 napnál tovább tartó vemhesség nem számít normálisnak. A hetedik hónapban, vagy 60 nappal az ellés előtt a tehenet elapasztják, amely lehet fokozatos, vagy azonnali. Az azonnali elapasztás azonban csak azoknál a teheneknél ajánlatos, amelyek kevés tejet adnak, illetve kisebb a tőgyük. Az elapasztásnál ugyanis fennáll a tőgygyulladás veszélye. Azok az állatok, amelyeknek már be volt gyulladva legalább egyszer a tőgye, nem ajánlatos azonnal elapasztani.

A fokozatos elapasztás azon teheneknél ajánlatos, amelyek naponta több mint 15 liter tejet adnak. Az elapasztás 1 hétig tart, előbb a napi egy fejést hagyjuk ki, majd folyamatosan csökkentjük a fejések számát, amíg teljesen el nem hagyjuk. Az elapasztásra egyébként azért van szükség, hogy az ellést követően javuljon a laktáció minősége.

Az elapasztással egy időben meg kell változtatni a tehenek étrendjét is. Olyan takarmányt kell kínálni nekik, amely nem fokozza a tejtermelést. Az ellést követően csökken a tehén testtömege, de az az ideális, ha ez nem több mint 1 kg naponta. Ez idő alatt úgy kell összeállítani a takarmányt, hogy az fedezze a tehén energiaszükségletét. Ebben az időszakban ajánlott, hogy 45%-ban jó minőségű kukoricaszilázzsal etessük az állatot, de meghálálják a friss fejőstehenek a kiváló minőségű fű- vagy lucernaszenázst is. Elöregedett zöldtakarmányt semmiképp se etessünk a laktáció első szakaszában.

Nem szabad elfeledkezni a megfelelő ivóvízellátásról sem, a külső hőmérséklettől, illetve a takarmány minőségétől függően a tehenek ivóvízszükséglete napi 40–130 liter között mozoghat.

Az ellést követően a tejtermelés is rohamosan növekszik, az üszőknél kb. a 8. héten a legmagasabb, a teheneknél a 6. héten. A tejtermelés ezt követően, a 15. hét környékén megállapodik, majd a 25. héttől a laktáció végéig folyamatosan csökken. A laktáció csúcspontján kifejt tej, valamint a laktáció végén leadott tejmennyiség között akár 25 kilogrammos eltérés is lehet.

Első fázisban, amely az elléstől a 12–13. hétig tart, a teheneknek a legnagyobb energiakoncentrációjú takarmányadagot kell biztosítani, ami 7 MJ körüli NEl koncentrációt jelent szárazanyag-kilogrammonként. A tömegtakarmány és abrak aránya szárazanyag-tartalom alapján ebben az időszakban 45:55% legyen. Újabban a védett (bypass) zsírok, illetve egyéb kiegészítők (glicerin) kismértékű etetése is elterjedt. Javasolt növelni ebben az időszakban a takarmányadag fehérjetartalmának bendőben le nem bomló hányadát.

A következő fázisban, amely a 25. hétig tart, a javasolt energiakoncentráció 6,4–6,6 MJ NEl, a nyersfehérje pedig 15% a szárazanyagban. A tömegtakarmány és abrak aránya szárazanyag-tartalom alapján e takarmányozási időszakban 60:40%.

A harmadik fázisban, amely a 26. héttől az elapasztásig tart, a javasolt energiakoncentráció 5,4 MJ NEl, a nyersfehérje 12% a szárazanyagban. A tömegtakarmány és abrak aránya szárazanyag-tartalom alapján e takarmányozási időszakban 70:30%.

Az elapasztástól az ellés előtti 14–15. napig a javasolt energiakoncentráció 5 MJ NEl, a nyersfehérje 11–12% a szárazanyagban. Amennyiben a tömegtakarmányok gyengébb minőségűek, a javasolt tömegtakarmány és abrak aránya szárazanyag-tartalom alapján e takarmányozási időszakban 90:10%. Viszont ha jó minőségű a tömegtakarmány, az abrak el is hagyható.

A legkritikusabb időszak az ellés előtti. Az étrend összeállításával fokozatosan készítjük fel a bendő mikroflóráját a megfelelő működésre. Ezzel csökkenthető a kondícióromlás, az anyagcserezavarok, és biztosítható a szükséglet a növekvő tejtermeléshez. Ha az állat az elletőben csak mondjuk 4-5 napig kap 4–5 kg abrakot, majd hirtelen 8–10 kg-ra növeljük az abrak adagját, ez a bendőműködés teljes katasztrófájához vezet. A tejelőtáp etetését az ellés napján, 1 kg-os adaggal kezdjük, majd naponta 1 kg-mal növeljük, egészen napi 7 kg-ig. Az ellés előtti időszakban ajánlatos kevesebbet adni, de többször etetni a tehenet. Mivel télen a nappalok rövidebbek, ezért ajánlatos a kellő megvilágításra is ügyelni, hiszen ekkor fokozódik az állatok étvágya is.

(-er)