A szőlő fagyérzékenységéről

A környezeti hőviszonyok alakulásának nagy jelentősége van a szőlő életében. Az évi vegetációs periódusok és fázisok csak jellemző minimális hőmennyiség és hőhatási időtartam mellett folynak le. Ha kedvezőtlen a hőmennyiség és annak hatási időtartama, akkor a növény vegetációja, fejlődése vontatott és megszakad.

A Vitis vinifera hőigény szempontjából mezoterm növény, azaz a mérsékelt égöv növénye. A szabadföldi szőlőtermesztés földrajzi határait általában a 9-21 C fokos évi középhőmérsékleti izotermákkal húzhatjuk meg. A szőlő vegetációba indulásához és befejezéséhez szükséges hőmérséklettel kapcsolatban az irodalomban található adatok elég változatosak. A szőlő életfolyamatainak megindulásához szükséges hőmérsékletnek, az ún. biológiai nullfoknak, nemzetközileg és általánosan a 10 C fokot fogadják el. Régiónkban a szőlő tenyészideje április elejétől október második feléig tart, 180-190 napra tehető. Az egyes vegetációs fázisokban különböző minimális hőmérsékletet igényel a szőlő. A rügyfakadás 10-13, a virágzás 12-14, a bogyóérés 15-17 C fokon indul meg.

Őszi és tavaszi fagyok

A szőlő termesztéséhez szükséges hőösszeg 1000-2500 C fok, a fajták koraiságától függően. A szőlő alsó és felső fiziológiai küszöbértéke (halálpontjának) a tenyészidő alatt fejlődő zöld szervekre és a nyugalmi idő alatt a fás részekre gyakorol hatást. A zöld szervek alsó halálpontja közvetlenül 0 C fok alatt van. A -2,5 C fokos lehűlés fajtára való tekintet nélkül elpusztítja a zöld növényi részeket; felső határérték plusz 42–46 C fok. A fás részek fagyérzékenysége változó. A gyökerek már -5 C fokon elfagyhatnak, a jól beérett vesszők csak a tartósabb -15 C foknál nagyobb hidegekben károsodhatnak.

Az őszi fagyok a tavaszi fagyoknál kisebb veszélyt jelentenek, bár sokszor sérülést okozhatnak a leveleken és bogyókon. A levelek ősszel a -2 C fokos fagyot még nagyobb károsodás nélkül elviselik. A veszszők beérése és a természetes lombhullás előtt lefagyott levelű tőkék vesszőiben kevesebb lesz az elraktározott szénhidráttartalom, s emiatt azok télállósága csökken. A termesztendő fajtákat úgy kell megválasztani, hogy a fogyaszthatóság a várható őszi talajmenti fagyok előtt bekövetkezzék. A borszőlőfürtöknek a fagyás nem árt, sőt, a bogyóhéj sérülése után a bogyók gyorsabban töppednek, s így relatív cukortartalmuk gyorsabban növekedik.

Változó fagyérzékenység

A szőlő fagyérzékenysége a tél folyamán változik. Novemberben, december első felében a tőke mély fiziológiai nyugalmának időszakában a vesszők viszonylag kisebb lehűlés hatására kaphatnak fagysérülést, mint a mély nyugalmi fázis végén és után. Különösen veszélyes a korán, átmenet nélkül beköszöntő hideg, ebben az időben a tőke ugyanis még nem haladt át az edződési folyamaton, a szénhidrátok túlnyomóan keményítő alakjában vannak jelen. A fiziológiai mély nyugalmi időszak végén a keményítő és más szénhidrátok könnyen és gyorsan átalakulnak cukrokká, amelyek csökkentik a sejt fagyáspontját, s növelik a növény fagyellenállóságát. A téli fagy következtében általában a termőfelület időszakos kiesése, károsodása következik be, a gyökerek épek maradnak, és a tőke 2 éven belül újra kialakítható, csupán a mélyebb, vizesebb, fagyzugosabb helyeken kell számolni a tőkék kipusztulásával.

A késő tavaszi utófagyok sokszor igen nagy kárt okoznak a szőlőben. A tavaszi fagyok kétfélék lehetnek: a hideg vidékről légáramlással fagyos légtömegek áramolnak be, vagy a helyi lehűlésből származik az úgynevezett kisugárzó fagy. Fagyveszély akkor van, mikor a talaj mentén a levegő hőmérséklete estefelé csak 6-8 C fok. Ha az idő felhős, vagy szél támad, kisugárzó fagy nem jöhet létre, mert a felhőzet megakadályozza a meleg felfelé áramlását, s a szél pedig összekeveri a különböző hőmérsékletű levegőt. Sugárzó fagytól a magasművelés véd.

Védekezési lehetőségek

A légáramlással szállított fagy ellen csak a növények betakarásával védekezhetünk.

A helyi lehűlésből származó, kisugárzó fagy ellen a következők szerint védekezhetünk, illetve csökkenthetjük kártételét:

1. Tavaszi fagyok idején a talaj ne legyen gyomos, frissen kapált, mert ezeken a talajokon nagyobb a kisugárzás (a meleg levegő felfelé áramlik és helyébe nehezebb, hideg levegő áramol).

2. Kisebb (-1, -2 C fok) fagy ellen füstöléssel is lehet védekezni, de csak szélcsendes időben.

3. Kisebb szőlőben megvalósítható, hogy amíg a hőmérséklet fagypont alatt van, állandón vízzel permetezik a szőlőt; így -4 C fokos fagyot is sikerül kivédeni.

4. Takaróanyaggal való védekezés is eredményre vezethet.

5. Egyes helyeken hatalmas légkeverő lapátokat helyeznek az ültetvénybe, mely segíti a felfelé szálló melegebb légtömegek visszaáramoltatását az alacsonyabb, földfelszínhez közeli részekre.

A fagykárral sújtott területeken a hajtásokat nem ajánlatos eltávolítani (ha a hajtásoknak csak a teteje fagyott el), mert a hónaljhajtások az ép részekből előtörhetnek. A felesleges, meddő hajtások eltávolításával a tőke könnyebben átvészeli a fagykárt.

A fagyérzékenységet befolyásoló tényezők a következők:

fajta (vesszőjükben több cukrot tartalmazó fajták jobb fagytűrők)

termőhely (fekvés, kitettség -–a déli lejtők, alacsonyabban fekvő területek kifejezetten fagyveszélyesek)

művelésmód (optimális termőhelyen a magasművelés csökkenti a fagyveszélyt)

termés-túlterhelés hatására rohamosan csökken az ellenálló-képesség a faggyal szemben)

a vesszőbeérés ideje

a lehűlési és felmelegedési periódusok váltakozása

Összességben megállapítható, hogy a termőhely, fajta, talajerő-gazdálkodás, tőkeművelésmód helyes megválasztása meghatározza a tőkék kondícióját, ezen keresztül fagytűrőképességüket és a termés mennyiségét.