A padlizsán vagy baklazsán nyári ápolási munkáiról

A padlizsán magas rost- és alacsony kalóriatartalma miatt a fogyni vágyók tökéletes zöldségféléje (laktat, de nem hizlal). Akadályozza a vér magas koleszterin-szintjének a kialakulását, növeli a védő (HDL) koleszterin-tartalmat. A benne lévő fenolsavak (antioxidánsok) megvédik a sejteket a szabad gyököktől, azaz rákellenes hatásúak. Vérképző, vizelethajtó, továbbá emésztést fokozó hatásuk is ismert. A padlizsán fogyasztható sütve, párolva, töltve, valamint levesek és mártások is készíthetők belőle. A gyümölcse káliumban, foszforban, kalciumban és vasban gazdag. Meleg- és vízkedvelő növény.

Ápolás fólia alatt

A fólia alatt hajtatott padlizsán a nyár derekán már termést hoz. Fóliában elterjedt a kétszálas termesztés, zsineg mellett nevelve a hajtásokat. A növényápolási munkák közül ebben az esetben az alábbiakat célszerű kiemelni. A 3–4 hajtás közül csak kettőt hagyunk meg, a kifeszített függőleges zsinegre tekerjük a hajtásokat, és ezen vezetjük akár 160– 170 cm magasságig. A két termőhajtás kialakítása előtt a talaj közelében lévő rügyekből előtörő hajtásokat kézzel vagy késsel el kell távolítani. A zsinegen lévő vezérhajtások hónaljából hajtások törnek elő. Kedvező lenne ezeket eltávolítani, de ezt nem minden esetben tesszük meg. Egyrészt, mert sok munkával jár, másrészt e rövid képlet virágban is végződhet, és termést hoz. Az is előfordul, hogy a hónaljhajtás kiindulópontjánál keletkezik virág, ekkor eltávolítandó a hónaljhajtás. Minden második hónaljhajtást távolítsunk el, ha „méretes“ terméseket akarunk kapni. Leggyakrabban azokból a virágokból kapunk szép és nagyméretű termést, amelyek az ízközökben keletkeznek. Gyakran 2–3 virág képződik egy helyen. Közülük az egyik a fővirág, amely mintegy kétszer akkora, mint a mellékvirágok. A mellékvirágokat célszerű eltávolítani, mert ezekből mindig kisebb gyümölcs fejlődik, mint a fővirágból. Az első termés alatt hagyjuk meg a levelet, ez elősegíti a termés kifejlődését. Hetenként legalább egy alkalommal igazítsuk rá a szárat a zsinegre. Ezt a munkát kapcsoljuk össze a sűrűsödést okozó hónaljhajtások, levelek és a virágok ritkításával.

Ha a Madonna F1 fajtát termesztjük, akkor indokolt a támrendszer kialakítása. A sorokban 3–4 méterenként verjünk le paradicsomkarót, és páros bálazsineg kifeszítésével már „egyenesben” tarthatjuk a növényeket. Ez azért is fontos, hogy a gyümölcsök ne érjenek földet, a végük ne szennyeződjék, ne rothadjon. Ikersoros termesztésnél hasonlóképpen járunk el, és a két oldalon elhelyezkedő zsineget 3–4 méterenkénti átkötéssel egymáshoz is erősíthetjük.

Ápolás szabadföldön

Szabadföldi termesztésnél legalább a tő közeléből előtörő hajtásokat távolítsuk el, és a bogokat is célszerű 2–3-ra csökkenteni. A növényápolás részeként mindenkor távolítsuk el az elszáradt, illetve a beteg leveleket.

A padlizsán több fajtája közül a növekedési jellegzetességeik szerint vékony és magas szárúakat, illetve bokor, vagy determinált növekedésűeket különböztetünk meg. A Black Beauty 50–60 cm-nél alig nő magasabbra, és igen erős szárat képez. Ehhez hasonló a Romániában termesztett 30 Decemberie fajta, amely szabadföldön támrendszer nélkül is termeszthető. (A sorok feltöltéséről ebben az esetben is gondoskodni kell.)

A fitotechnikai munkák mellett az öntözés, a fej- vagy oldattrágyázás a legfontosabb, és természetesen a növényvédelem. A padlizsán vízigényes növény, magas hozamot (hektáronként 50– 60 tonnát) csak rendszeres vízutánpótlás mellett érhetünk el. Ez a termőidőszakban hetenkénti, de legalább 10–12 naponkénti öntözést jelent. A hazai termelők a csepegtető ötözést részesítik előnyben, összekapcsolva a tápoldatozással, amire általában a Ferticare komplex trágyákat használják. Kezdetben a foszfordús (Ferticare S), érésben pedig általában a káliumtúlsúlyos Ferticare III. jelzésű komplex műtrágyát juttatják ki, de nem marad el a kálium-nitrát és a kalcium-nitrát sem. A gyakrabban végzett csepegtető öntözésnél 15–20 mm, amíg az esőszerűnél 30–40 mm öntözővizet adnak alkalmanként. Utóbbi esetben az ammónium-nitrát helyett célszerűbb KNO3-at adni. A lila gyümölcsű fajták fényesen csillogó színét kálium kijuttatásával érhetjük el leginkább.

A talajművelést az óvatosság jellemezze. A tő körüli részen soha ne végezzünk mélyművelést sem kézi-, sem rotációs kapával. A gyökérzet ugyan lehatol 30–40 cm mélységbe is, de a felső 10–15 cm-es réteget átszövő jelentős mennyiségű gyökér felszaggatása, elvágása nagy mértékben káros a növény fejlődésére, növekedésére. A tövek közeléből saraboló kapával távolítsuk el a gyomokat. (Ha a padlizsánpalántát félmagas bakhátra terített fekete vagy lila fóliába ültetjük, akkor a jelzett gond nem jelentkezik.) Ha történetesen 80 cm-es sortávolsággal ültetjük a padlizsánt, akkor a sorok között 40–50 centiméteres nyomtáv akár rotációs kapával is művelhető.

Növényvédelem

A padlizsánnak számos károsítója ismert, de közülük csak néhány ellen szükséges feltétlenül védekezni. A Fusarium oxysporum f. sp. Melangenae és a Veerticillium dahliae elsősorban a talajban élő és onnan támadó kórokozók. Vetésváltással és vetőmagcsávázással védekezhetünk ellenük, de a fusariozissal szemben tápkockára, vagy talajra permetezve is lehet védekezni, pl. baktériumból gyártott készítménnyel. A növény föld feletti részein az alternáriás (Alternaria porri) foltosság szinte a leggyakrabban előforduló betegség. Polyram DF és Dithane M-45 szrekkel is leküzdhető. A botritiszes szürkerothadás (Botrytis cinerea) a virágok elpusztulásával okoz kárt, főleg magas páratartalom mellett. Védekezésre többek között a Sumilex 50 WP alkalmas.

Több állati kártevője van, hajtatásban még a gubacs fonálféreg is gondot okozhat. Ellene a paradicsomnál, paprikánál szokásos fertőtlenítési eljárásokat alkalmazhatjuk. A föld feletti részeket károsító állati kártevők közül feltétlenül védekezni kell a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) és a takácsatkák ellen. Az utóbbi fajok közül leggyakrabban a Tetranychus urticae fordul elő.

A padlizsán levele a burgonyabogár legkedveltebb eledele. Amíg a kártevő padlizsánlevelet talál, addig úgymond „békén hagyja” a burgonyát és a paradicsomot. Hobbikertekben csalogató növényként is alkalmazhatjuk: egy-egy padlizsántövön akár száz vagy több lárva és imágó is egybegyűl, és minimális mennyiségű permetlével elpusztíthatjuk e kártevősereget, mentve a burgonyát és a paradicsomot a permetezőszerektől. Védekezésre a Decis 2,5 EC, a Bancol 500 SC, vagy a Mospilan 3 EC szereket alkalmazhatjuk, biotermesztésben a Novodort.

Nehezebb a védekezés a takácsatkák ellen, ezzel már a palántanevelés előtt és alatt is van munka. Jó módszer, ha a palántanevelés előtt lezárjuk a létesítményt és kénport égetünk el például a fűtőcsöveken. A termesztőház zugait permetezzük atkaölő szerekkel. Ismeretes, hogy az atkák elsősorban száraz körülmények között fertőznek erőteljesen. Fóliás és üvegházi termesztés esetén, ha a késő esti órákban a leveleket is „megcsapatjuk” vízzel, vagy párásító öntözést használunk, csökkenthetjük az atkafertőzést.

A szerző főiskolai tanár