A lovak izomelfajulásos izomfesték-vizelése

Az izomelfajulásos izomfesték-vizelés a rendszeresen munkára fogott, jól táplált lovak bénulásszerű mozgászavarában és izomfesték-vizelésében nyilvánul meg. A lovak használati módjának változásával a betegség előfordulása is csökkent. Két-három napja pihenő, főleg igavonó lovakban alakul ki. Legveszélyesebb a két-három napos ünnepeket követő első munkanap, ezért nevezték ezt a betegséget népiesen húsvéti, ünnepi vagy hétfő reggeli betegségnek.

A betegség kialakulása

A kóroktan lényege a lovak pihenés alatti helytelen takarmányozása. A betegség csak jó erőben lévő, erős, egészséges egyedekben jelentkezik akkor, ha a 2-3 napos pihenés alatt abrakadagjukat nem csökkentik mintegy a felére, nem jártatják a lovakat, és az első munkavégzés alkalmával nem kímélve, minden átmenet nélkül kemény munkára fogják őket. A következmény elsősorban a hosszú hát, az ágyék, a far és a combizomzatban, ritkábban a láb más izmaiban, a nyak, a lapocka izomzatában, izomrostok elhalásához vezet. A megbetegedett izmok megduzzadnak, és összehúzódásra alkalmatlanná válnak. Mioglobin, izomfesték oldódik ki, ami a vese által kiválasztódik, és mioglobinúria, izomfesték-vizelés, vagyis a betegség legjellemzőbb és legfeltűnőbb tüneteinek egyike jelenik meg. A vesében felhalmozódó izomfesték veseelégtelenséget okoz.

Legjellemzőbb tünetek

A betegség nagyon gyorsan kialakul. A jó erőben lévő, pihent ló nagy kedvvel lát munkához, és kocsi elé fogva azt ügetésben, sőt vágtában kezdi húzni. Néhány perc, fél óra múlva azonban kötötten kezd járni, remeg, megizzad, hátuljára rogyadozik, majd elesik. Felkelni igyekszik, azonban erre súlyos esetekben képtelen, sőt a vergődés a betegséget tovább súlyosbítja. Az elváltozott izmok megduzzadnak, a megbetegedett izmok tapintása tömör gumihoz hasonlatos, esetleg fájdalmas. A betegség további jellemző tünete, hogy az állat vizelete az izomfesték kilépése miatt rövidesen sötét barnásvörösre, feketés barnára változik. Az izomfesték mennyiségétől és kiválasztásának időtartamától függően veseelfajulást, súlyos esetekben akár heveny veseelégtelenséget is előidézhet, amely az állat elhullásának közvetlen oka is lehet.

A kór lefolyása

A betegség kórlefolyása nagyon változatos. Ha a ló segítséggel sem állítható talpra, akkor nem gyógyul meg, hanem néhány napon belül szívelégtelenség, szepszis (vérmérgezés), tüdőgyulladás, kimerülés következtében elpusztul. Amennyiben a ló hajtója időben észreveszi a bajt, és megállítja a lovat, akkor van rá esély, hogy az nem esik a földre, hanem csak átmeneti sántaság mutatkozik, és néhány napon belül többnyire el is múlik. Az izomfesték- vizelés ebben a stádiumban is gyakori tünet.

Nagy tömegű izmok kiterjedt elváltozása esetén azok regenerálódására gyakorlatilag nincs esély. A betegség kezdetén még duzzadt izmok helyén a későbbiekben bemélyedés támad. A sorvadt izmok helyét zsírszövet és kötőszövet foglalja el. Mindez csökkenti a ló használati értékét.

Mit tehet az állattartó?

Nagyon fontos, hogy az állattartók tisztában legyenek a betegség megelőzésének lehetőségeivel, és a baj esetén a helyes tennivalókkal.

* A 2-3 napig pihenő ló abraktakarmányát a felére kell csökkenteni, és naponta kétszer 30-40 percig jártatni kell.

* A pihenőnapok után az első befogáskor vissza kell fogni a lovakat, az első fél órában lépésben kell haladni, és rövid pihenőket kell tartani.

* Ha a baj mégis bekövetkezik a lovak további munkavégzését, mozgatását azonnal be kell szüntetni, és a duzzadt izmokat csutakolni kell.

* Amennyiben a ló mozgása csak kissé kötött, a kifogott lovat lassan, útközben többször pihenőt tartva kell hazavezetni.

* Nem szabad az elfeküdt állatot felállásra kényszeríteni, ezt legkorábban fél-egy óra múlva lehet óvatosan megkísérelni.

* Az állat vonszolása, szállítóeszközre való kényszerítése újabb izomkötegek megbetegedését okozza, és sietteti a szívelégtelenség kialakulását.

Kezelés

A betegség gyógyszeresen kevésbé befolyásolható. Az állat fájdalmait fájdalomcsillapítókkal és szedatívumokkal csökkenthetjük. A B1-vitamin ismételt befecskendezése elősegítheti a gyógyulást. A bőséges vérbocsátás is szóba kerülhet. Folyadék- és elektrolit-terápia mellett vizelethajtó is alkalmazható.

A ló sorsa legtöbbször már a betegség első órájában eldől. Ha a beteg elfeküdt, és hosszabb pihenő után sem áll fel, valamint nagy tömegű farizomzat-elváltozás látható, tapintható, akkor kilátástalan a beteg ló állapota. Természetesen minden ilyen állapotú beteghez szakembert, állatorvost kell hívni. (Karsai F. és Vörös K. – Állatorvosi belgyógyászat II.)

MVDr. Pleva László állatorvos