A cseresznye és a meggy növényvédelméről

A növényvédelmi munkák szakszerű és időbeni elvégzése döntően befolyásolja a termés menynyiségét, minőségét, nem utolsósorban a fák egészségi állapotát, továbblétezését. A kórokozók közül a csonthéjasok moníliás (szklerotiniás) betegsége, a meggymonília okoz súlyos károkat, főleg a meggyben a virágok, hajtások, ágrészek elhalásával, később a gyümölcsök rothadásával. A fertőzés meghatározó stádiuma a virágzás, tehát a kórokozó elleni védekezést is erre az időszakra kell időzíteni.

A gomba szaporító spórái a bibén keresztül hatolnak a növénybe, a hideg, ködös, párás, esős időjárás alatt szinte a fa teljes virágtömegét képes hihetetlen gyorsasággal elpusztítani. A fa olyan látványt nyújt, mintha leforrázták volna. Később pedig a hajtások, ágak tömeges elhalása miatt megteremtődnek a fa kipusztulásának a reális veszélyei.

Gyümölcséréskor is támad a kórokozó, ilyenkor már a cseresznyét is gyakran károsítja, és a különböző sebzéseken keresztül behatolva megindítja a termés rothadását.

A levéllikasztó gombabetegség tünetei kerek, sárgaközepű, lilás szegélyű foltok alakjában jelentkeznek, amelyek később kiesnek, de a levélen a folt vörösbarnás szegélye megmarad. Kora tavasszal már elkezdődik a fertőzés, ezért az első levelek megjelenésekor szükséges a védekezés ellene.

A baktériumos és gombás eredetű ágelhalást (gutaütést) okozó kórokozók a fás részeket támadják meg a metszési sebfelületeken keresztül. Több év leforgása alatt az ágak elhalnak, a törzs kipusztul. Kívülről nem látszik csak a rákos seb, de a fás keresztmetszet jól mutatja a kórokozók alattomos pusztítását. Az elhalás gutaütésszerűen következik be.

A blumeriellás levélfoltosság az erősen csapadékos tavaszt követően alakul ki, korai lombhullást eredményez. A blumerielia kialakulását a monília elleni védekezés egy ideig ugyan akadályozza, de később a gyümölcsérés körül, a szüret után elemi erővel tör elő a kórokozó. Ilyenkor újra be kell vetni a felszívódó hatású permetszereket.

A kaliforniai pajzstetű (karantén kártevők az EU-ban) inkább a cseresznyét kedveli. Erős fertőzöttségnél a fás részek kérgét vastag szürkés, élő és élettelen kártevők fedik. Felszaporodásához a párás, meleg környezet kedvez. Erős fertőzöttség esetén az ágak csúcsrészei elszáradnak, majd a fa kipusztul. A termésen, de a zöld részeken is szembetűnő a piros lázfolt.

A fekete levéltetű a cseresznyén könnyen észrevehető hajtástorzulást okoz, a meggyen a levél nem torzul. Az összesodrott, megcsavarodott levelek már a nyár elején megszáradnak, lehullnak a hajtás növekedése pedig leáll. Kártételénél gyorsan megjelenik a korompenész is, amely a gyümölcsöt teszi értéktelenné. Meleg, párás tavasz esetében a tetvek gyors betelepedésére számíthatunk.

A sodrómolyok már kora tavasszal a fakadó rügyeket odvasítják, később a fiatal leveleket, bimbókat, virágokat sodorják össze. Erős fertőzéskor nagy a levélfelület vesztesége.

A kis és a nagy téli araszoló hernyói kora tavasszal kelnek, a rügyeket odvasítják, később a virágok, levelek és gyümölcsök megrágásával okoznak érzékeny veszteséget. Jellegzetes tünet a szövedékszálakon lelógó hernyók.

Az atkák a cseresznyén és a meggyen is gyakran károsítanak. A szabad szemmel még látható piros takácsatkák és a csak mikroszkóppal látható levélatkák a levelek szívogatásával okozzák a kárt. A levelek idő előtt lehullnak, gyakori a terméshullás is. A rügyek rendellenes fejlődése miatt csökken a következő évi termés is.

A cseresznyelégy nyüve a mag körüli részén táplálkozva fejlődik ki. A gyümölcs húsa megbarnul, megpuhul majd rothadni kezd. A legyek melegkedvelők, rajzásuk is 12 C fok felett kezdődik. Védekezni ellenük április közepétől kell rendszeresen.

A szerző növényvédelmi szaktanácsadó