A cseresznye és a meggy kezelése

A kórokozók közül a csonthéjasok moníliás (szklerotíniás) betegsége okoz súlyos károkat. A monília a meggyfákon a virágok, hajtások, ágrészek elhalását, később a gyümölcsök rothadását eredményezi. A fertőzés meghatározó időszaka a virágzás, tehát a kórokozó elleni védekezést is erre az időre kell időzíteni. A gomba szaporító spórái a bibén keresztül támadnak, a hideg, ködös, párás, esős időben szinte a fa teljes virágtömegét képesek hihetetlen gyorsasággal elpusztítani. A fa azt a benyomást kelti, mintha leforrázták volna. Később pedig a hajtások, ágak tömeges elhalása miatt megteremtődnek a fa kipusztulásának veszélyei. A kórokozó gyümölcséréskor is támad. Ilyenkor már a cseresznyét is károsítja, és a különböző sebzéseken keresztül előidézi a termés rothadását.

A levéllukasztó gombabetegség tünetei kerek, sárga közepű, lilás szegélyű foltok alakjában jelentkeznek, amelyek később kiesnek, ám a levélen a folt vörösbarnás szegélye megmarad. A kórokozó kora tavasztól fertőz, ezért az első levelek megjelenésétől időszerű az ellene való védekezés.

A baktériumos és gombás eredetű ágelhalást (gutaütést) okozó kórokozók a metszési sebfelületeken keresztül támadják a fás részeket. Néhány év múlva az ágak elhalnak, majd a törzs kipusztul. Kívülről csak a rákos seb látszik, ám a fás keresztmetszet jól mutatja a kórokozók pusztítását. Az elhalás gutaütésszerűen következik be.

A blumeriellás levélfoltosság az erősen csapadékos tavaszt követően alakul ki, korai lombhullást eredményezve. A blumerielia kialakulását ugyan a monília elleni védekezés egy ideig akadályozza, de később, a gyümölcsérés körül vagy a szüret után, elemi erővel tör elő. Ilyenkor újra felszívódó permetszerekkel kell védekezni ellene.

A kaliforniai pajzstetű inkább a cseresznyét kedveli. Erős fertőzöttség esetén a fás részeket vastag szürkés, élő és élettelen kártevők fedik. A kártevőnek a párás, meleg környezetet kedvez. Erős fertőzöttség esetén az ágak csúcsrészei elszáradnak, majd a fa kipusztul. A termésen és a zöld részeken piros lázfolt tünetek jelentkeznek. A pajzstetű az EU-ban is karantén kártevőnek minősül.

A fekete levéltetű a cseresznyén könnyen észrevehető hajtástorzulást okoz, a meggyen a levél nem torzul. Az összesodrott, megcsavarodott levelek már a nyár elején megszáradnak, lehullnak, a hajtás növekedése leáll. A fekete levéltetű kártétele esetén a gyümölcsön megjelenik a korompenész is. Meleg, párás időben a tetvek gyors betelepedésére számíthatunk.

A sodrómolyok kora tavasszal a rügyeket odvasítják, később a fiatal leveleket, bimbókat, virágokat sodorják össze. Erős fertőzéskor nagy levélfelület veszteséget idéznek elő. Az araszoló lepkék két faja tartozik ebbe a csoportba: a kis és a nagy téli araszolóé. Hernyói jellegzetesen araszoló mozgásúak, kora tavasszal kelnek, a rügyeket odvasítják, később a virágok, levelek és gyümölcsök megrágásával okoznak érzékeny veszteséget.

Az atkák a meggyet és a cseresznyét és is károsítják. A szabad szemmel alig látható takácsatkák és a csak mikroszkóppal észlelhető levélatkák a levelek szívogatásával károsítanak. A megtámadott fán a levelek és a terméskezdemények idő előtt lehullnak. A rügyek rendellenes fejlődése miatt a következő évi termés is veszélybe kerül.