Az intenzív zöldségtermesztés elképzelhetetlen a termőtalaj és -közeg rendszeres fizikai és kémiai tulajdonságainak ellenőrzése, mérése nélkül. A környezet fizikai tulajdonságai alatt a levegő hőmérsékletét, az abszolút és relatív páratartalmát, a CO2 tartalmat, a fényerősséget, valamint a talaj hőmérsékletét értjük.
A talajvizsgálat fontosságáról
A kémiai tulajdonságok közül figyelni kell az összes sótartalom (EC) mértékét és a pH-értéket, amelyet a termesztőközegben (talaj, tőzeg, kőzetgyapot, perlit, szivacs), öntözővízben, valamint a kijuttatásra kerülő tápoldatokban mérünk. A tápoldatok megfelelő pH-értéke (5,5–6,8) lehetővé teszi a növények számára az optimális tápanyagfelvételt. Az optimális kémhatás különösen fontos a hajtatásban, ahol alapvető követelmény, hogy a szükséges tápanyag a növény számára mindig könnyen felvehető formában rendelkezésére álljon. Az optimális tartománynak a 6–7ph-értéket tartjuk, de vannak, lehetnek kivételek is.
Ha a pH-érték túl magas, ezt ültetés előtt gipszpor adagolásával korrigálhatjuk, mérsékelhetjük. Ha a talaj túl lúgos, ajánlatos savanyító jellegű műtrágyákat választani, és ásványi anyagokat (például salétromsav, foszforsav stb.) adagolni a tápoldathoz. Ezzel a módszerrel nemegyszer sikerül a meghatározott értéket még a termesztés elkezdése előtt leszorítani a kívánt pH-értékre.
A kémiai tulajdonságok közül fontos szerep hárul továbbá a sótartalom (EC – Elektrical Conductivity-elektromos vezetőképesség) mérésére is. A talajok vezetőképessége a talajoldat összes sótartalmára utal. A növények érzékenyen, terméskieséssel és minőségi károsodással reagálnak a talaj magas sótartalmára. Ezért fontos ezt az értéket folyamatosan ellenőrizni. A sótartalom rendszeres mérése feltétlenül ajánlott, mivel a tápoldatok erősen befolyásolhatják azt. A kertészek többsége ezt rendszeresen meg is teszi; mert ma már léteznek zsebben hordható EC-mérők.
A zöldségfajok eltérően tűrik a sótartalmat. A legkisebb tűrőképességgel az uborka, a paprika bír, míg a paradicsom viszonylag sótűrő. A tápoldat megengedhető sótartalma adott, ezt nem ajánlatos túllépni. Sőt, adott fejlődési fázisban, hőmérsékleten, napfényenergiánál ezek az értékek különbözőek lehetnek.
Mérni kell az öntözővíz EC-jét is. Nagyon megnehezíti a megfelelő összetételű tápoldat összeállítását, ha az öntözővíz sótartalma magas. Ebben az esetben ajánlatos másik öntözővízforrást keresni.
Előfordulhat, hogy a tenyészidő alatt túl alacsony EC-értéket mérünk. Ez alacsony tápanyagkészletre utal, amit sürgősen pótolni kell. Ha viszont az EC-érték magas, akkor valamelyik tápanyag túlteng. A túl magas EC különösen veszélyes az uborkában, amely a legkevésbé sótűrő növény. Laza talajokon gyakoribb az alacsony sótartalom, de hibás trágyázási gyakorlat esetén a laza homoktalajon sokkal hamarabb kialakulhat a talajoldat magas sótartalma, amit már nehezebb megjavítani.
A tápanyaggal jól ellátott növények fejlettebbek, erősebbek, a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenállóbbak, azok károsítását könnyebben elviselik, kiheverik, kevesebb vegyszeres kezelést igényelnek, mint a gyengén fejlett, satnya növésű, magas sótartalmú és rossz pH-értékű talajban nevelkedett növények. A legtöbb járásban vannak szakosodott laboratóriumok, amelyek el tudják végezni a szükséges méréseket. A hajtatás megkezdése előtt mindenképpen ajánlatos kivizsgáltatni a talajt és az öntözővizet.
A szerző növényvédelmi szaktanácsadó
A talajok besorolása a pH-értékük alapján
pH-érték talajminőség
4,5-ig erősen savs
4,5–5,2 savs
5,3–6,4 gyengén savs
6,5–7,4 semleges
7,5–8,2 gyengén lúgos
8,2–9,0 lúgos
9.0 fölött erősen lúgos
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.