A spenót (Spinacea oleracea L.) az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, a Közel-Keleten már a VIII-IX. században perzsa fű néven ismerték és termesztették. Hozzánk Szírián és Törökországon keresztül került a XVI. és XVII. században. A közönséges sóska (Rumex acetosa L.
A sóska és a spenót a téli hónapokban is kiválóan hajtatható
A spenót és a sóska több vonatkozásban is megfelelnek a korszerű táplálkozás követelményeinek, magas a rosttartalmuk, kevés energiát tartalmaznak, gyakorlatilag egész éven át fogyaszthatók, könnyen termeszthetők, egyszerű módszerekkel, kevés energia felhasználás mellett jól hajtathatók, viszonylag kevés a kártevőjük és betegségük, ennél fogva minimális vegyszerfelhasználás mellett megoldható a növényvédelmük. Növeli értéküket a magas ásványi anyag, mindenek előtt vas és magnézium továbbá C vitamin és karotin tartalmuk. A spenót jelentős mennyiségben még fehérjét is tartalmaz.
Általában elmondható, hogy fényigényük nagy, ennek ellenére jól hajtathatók a téli hónapokban is. Hőmérsékleti optimumok 16 C fok körül van, de egyes fajták, amelyek átteleltetésre alkalmasak a
-10, -15 C fokot is károsodás nélkül elviselik. Nem vízigényesek, közepesen csapadékos években öntözés nélkül is megtermeszthetők. Helyrevetés esetén erős karógyökeret fejlesztenek, ennek következtében a talaj vízkészletét jól tudják hasznosítani. A sóska párásabb klímát igényel, míg a spenót a szárazságot jobban tűri.
A talaj iránt kevésbé igényes növények, ami azt jelenti, hogy gyengébb minőségű, rosszabb szerkezetű, tápanyagban és szerves anyagban szegényebb, kötött és laza talajokon is eredményesen megtermeszthetők. Rövid tenyészidejüknél fogva, rövid idő alatt, könnyen felvehető tápanyagokat igényelnek. Kifejezetten sóérzékeny növények, de a talajokban a gyomirtó szer maradványaira is érzékenyen reagálnak Szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajokon nem célszerű termesztésükkel próbálkozni. A talajok szerves anyag tartalma iránt kevésbé igényesek.
A tápanyagok közül a lombozat kifejlesztéséhez mindenek előtt nitrogént, továbbá más zöldségfajokhoz képest sok vasat és magnéziumot igényelnek. Azokon a talajokon fejlődnek jól, amelyek mésztartalma 1-5 % között van, alacsonyabb mésztartalom esetén a kalciumhiány betegségek fellépése várható (pl. levélszél száradás), az erősen meszes talajokon klorotikus tünetek alakulhatnak ki. Kálium igényük viszonylag kicsi, de a minőség (fejkeménység, szállíthatóság), betegség ellenállóság és hidegtűrő képesség miatt folyamatos ellátásuk fontos. Monokultúrás termesztésre nem kifejezetten érzékenyek. A spenótot az öntözött zöldséges vetésforgóban a szerves trágya igényes zöldségfajok utáni szakaszban helyezzük el, mint főnövényt. Azonban rövid tenyészideje miatt többnyire csak elő- vagy utónövényként termesztik. A sóskát, mint évelő növényt 4-5 éven keresztül termesztik a kertekben. Átteleltetéses termesztésre csak a hideget jól tűrő fajták jöhetnek számításba.
Három szaporítási időpontot különböztetünk meg, tavaszit, nyárit és őszit. A kora tavaszi vetésűeket tavasz végén és nyár elején kezdjük fogyasztani, a nyári vetésűeket ősszel, míg a szeptemberi vetést átteleltetjük, és kora tavasszal szedjük. Ennek a termesztési módnak nagy előnye, hogy nagyon korán ad szedhető termést, majdnem a hajtatott spenóttal és sóskával lehet egy időben szedni. A spenót esetében nagyüzemben és hajtatásban általános a gabona-sortávolságra, azaz a 12 cm-es távolságra történő vetés, de kisüzemben és házikertekben, az ápolási munkák miatt, a 25–30 cm-es sortávolság használatát javasoljuk. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 2-4 cm, a tőtávolság 3-5 cm. 1 000 szem mag súlya 8-10 gramm, 10 m2 felület bevetéséhez megközelítőleg 2 dkg magra van szükség. A sóska csak nagyon gondosan előkészített, kellően megülepedett magágyba vethető. Apró, olajos magja rendkívül nehezen csírázik, sokáig elfekszik. Jó kelésre csak sekély vetésből számíthatunk (2 cm), aminek nagy hátránya, hogy gyorsan kiszárad, ezért napjában többször – nem erős vízsugárral veretve – hanem óvatosan, szinte permetszerűen öntözzük. Érdemes széles sorba, 30–35 cm-re vetni, így jobban ápolható, könnyebben gyommentesen tartható. A kelésig a sorokat tanácsos pálcikával megjelölni, így a lényegesen gyorsabban kelő gyomokat a vetést követően is el tudjuk távolítani, a kapálással vagy a gyomlálással a sóskában nem teszünk kárt. 10 m2-re megközelítőleg 2 gramm vetőmagot számolhatunk.
Ha nagy tápanyagigényű, szerves trágyával is ellátott növényt termesztettünk a spenót vagy a sóska helyén (pl. paprika, paradicsom, uborka, korai káposztafélék), akkor nincs szükség a fejtrágyázásra, de ha nem, akkor valamilyen vízben oldódó, a növény számára könnyen felvehető műtrágyával szórjuk meg őket, miután az első lomblevelieket is kifejlesztették.
A spenótot, sóskát ne késsel vágjuk, hanem tépjük, így az újrahajtáshoz szükséges szívleveleket nem sértjük meg, ennek következtében többször is lehetőség nyílik a szedésre. A leszedett termést igyekezzünk minél előbb felhasználni vagy rakjuk hűtőszekrénybe, így az emberi egészségre is káros nitrit vegyületek nem alakulnak ki benne.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.