A reuma nem feltétlenül az öregedés első jele

Reumatológiai betegségeknek a mozgásszervek fájdalmával, későbbi mozgáskorlátozottságával és alakváltozásával járó betegségeket nevezzük. Gyakran más szervek, szervrendszerek bántalmai is mozgásszervi tüneteket okozhatnak. A mozgásszervi betegségek gyakran vezetnek a munkaképesség csökkenéséhez és az életminőség megváltozásához, a munkaképtelenséget okozó betegségek között pedig a harmadik leggyakoribb helyet foglalják el. A rokkanttá minősítettek 13,7-14,5 százaléka szenved mozgásszervi betegségben.

„A mozgásszervi betegségeket a klinikai kép alapján a következőképpen csoportosíthatjuk: gyulladásos reumás betegségek, idült kopásos betegségek, lágyrész – reumatizmus, valamint a csontok és ízületek anyagcsere-betegségei” – összegezte dr. Jozef Rovenský professzor a pöstyéni Reumatológiai Intézet igazgatója, a Reumaellenes Liga elnöke.

Vezető helyet foglalnak el a megbetegedési statisztikában a kopásos ízületi betegségek, amelyek a népesség 20-25 százalékánál fordulnak elő. Ez lényegében az ízületi porc elfajulását jelentik. A későbbiekben fellépő csont- és lágyrész-elváltozások másodlagosak.

Részben öröklött, részben szerzett okokra vezethető vissza ez a betegség. A szerzett okok közül leggyakoribb a súlyfelesleg, a baleset, a gyulladás és olyan statikai rendellenességek, amelyek ízületi kopáshoz vezetnek. A kopásos ízületi betegséget régebben a porc öregedésének tartották, mert idősebb korban gyakrabban kezdődik. Ma azonban már kimutatható, hogy a akár 20-30 éves korban is jelentkezhet (elektronmikroszkópos vizsgálattal a porc öregedése és kopása között különbséget lehet tenni.)

A kopásos ízületi betegségek közül a csípőízületi kopás elsősorban a férfiakat érinti. Kezdetben a kopás egyoldali, a későbbiekben viszont gyakran kétoldalivá válik. Tünetei közül elsődleges a fájdalom, amely eleinte bejáratódáskor érezhető, később terhelésre fokozódik, majd nyugalomban is jelentkezhet. Csípőízületi kopásra hajlamosítanak a veleszületett csípőficam és a statikai rendellenességek.

Térdízületi kopás az 50 év feletti, túlsúlyos nőknél gyakoribb. Férfiaknál inkább balesetet után alakulhat ki. Tünetei a fájdalom, amely először indítási, azután terhelési, majd nyugalmi jellegű. Megnehezedik a lépcsőn lefelé járás és az ülésből való felállás. Deformálódik, gyakran beduzzad a térdízület, a comb izomzata elvékonyodik. Térdízületi kopásra hajlamosítanak a térdízületi felszínt érintő baleset, a szalag és porcsérülés, valamint a statikai elváltozások.

A gerinc kopásos elváltozása elsősorban a csigolyák közötti porckorongot, kisízületeket, másodsorban a csigolyatestet és a gerinc szalagjait, inait érinti. Tünetei a fájdalom és a mozgáskorlátozottság az érintett gerincszakaszon, valamint kisugárzó fájdalom, érzészavar, zsibbadás a károsodott ideggyök beidegzési területén.

Az ízületi kopás kezelésének alapelvei: a hajlamosító tényezők korrigálása, a betegek felvilágosítása, az érintett ízület nyugalomba helyezése, mert a terhelés felgyorsíthatja a porc pusztulását. Gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a nem szteroid gyulladáscsökkentők képezik a kopásos betegségekben alkalmazható szerek legnagyobb csoportját. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásuk révén jól használhatók a tünetek enyhítésére, azonban a betegség gyógyítására nem képesek. Tudni kell, a gyógyszerek nem veszélytelenek, leggyakoribb nemkívánatos mellékhatásuk a gyomor-bélrendszeri panasz, a gyomor-, illetve nyombélfekély kialakulása. Mellékhatásuk kivédésére tartósabb szedés esetén gyomorvédő szereket javasolnak a szakértők. A különböző nem szteroid gyulladáscsökkentők kombinálását is mellőzni kell, mert fájdalomcsillapító hatásuk nem öszszegződik, azonban a nemkívánatos mellékhatások veszélye megnő.

Kopásos betegségekben kortikoszteroidok helyi alkalmazására is sor kerülhet. Az ízületbe, illetve az ízület környékére adott szteroidinjekció jótékony hatású. Kopásos ízületi betegségekben szenvedő izomlazítókat kap, melyek az izomfájdalmak oldásában segítenek. Ma már nagyobb választékban porcvédő és porcanyagcsere-javító készítmények is rendelkezésükre állnak.

A kopásos ízületi betegségek részben megelőzhetők – figyelmeztetnek a szakértők. Fontos a rendszeres testmozgás és a helyes táplálkozás. Mindenképpen törekedni kell a veleszületett vagy szerzett statikai rendellenességek kijavítására. Az ízületi kopás egy betegség, és nem egyenlő az öregedéssel. Olyankor alakul ki, ha az ízületet annak örökletesen meghatározott ellenálló-képességét meghaladó károsodás éri. Sajnos viszont ez az ellenálló-képesség az évek múlásával csökken.