Hogyan és mikor kezdődnek a mozgásszervi betegségek?

Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kopásos betegség, függetlenül attól, hogy a gerincen, a nagyízületeken vagy a kéz kisízületein jelentkezik, lassan kezdődik és hónapok, esetleg évek múlva okoz jelentősebb fájdalmat és vezet fokozatosan az illető ízület „berozsdásodásához”. A gyulladásos ízületi betegségek, ha gennykeltő baktériumok okozzák a gyulladást, gyorsan (néhány óra, vagy egy-két nap) alakulnak ki, míg más esetekben hetek, sokszor hónapok alatt fokozatosan lappangva kialakuló ízületi fájdalom, nyomásérzékenység, duzzanat formájában jelentkeznek. A csontritkulás sokáig tünetmentesen zajlik, jellemző fájdalom nélkül, a gerinc nagyon lassan csökkenő terhelhetőségével, majd gyakran valamilyen csonttöréssel, pl. csigolya összeroppanással hívja fel magára a figyelmet.

Artrózis

A mozgásszervi betegségek közül leggyakoribb az úgynevezett kopásos ízületi bántalom, szakszóval artrózis. Ez a betegség az évek előrehaladtával mind gyakoribb, ami azonban nem jelenti azt, hogy az életkorral törvényszerűen jár együtt. Az artrózis oka lényegében az ízületi porc folyamatos leépülése, pusztulása, a porc rugalmatlanná válása. A sokáig fájdalmatlanul zajló betegség következtében egy idő után az ízület csontvégeinek szerkezete is (röntgenvizsgálattal kimutathatóan) megváltozik.

Az esetek nagy részében sokáig tünet és panaszmentes az artrózis, máskor már a folyamat kezdetén erős ízületi fájdalomról, az ízület mozgásának beszűküléséről számolnak be a betegek. Megfigyelték, hogy különösen nagy testsúly esetén elsősorban a térdeket (megmagyarázhatatlan ok miatt gyakran csak az egyik oldalon), máskor a nyaki és az ágyéki gerinc kisízületeit, megint máskor csak a kézujjpercek kisízületeit érinti, de az artrózis számos más helyen is megjelenhet.

A szervezet a beteg ízületre jutó terhelés okozta fájdalom ellen úgy védekezik, hogy a terhet a szomszédos ízületekre hárítja át, minek következtében azok túlterhelése lép fel. Például gyakori a csípőízületi kopás esetén megjelenő másodlagos térdízületi vagy derékfájdalom.

Artritisz

A másik gyakori és egyben súlyos mozgásszervi betegség a gyulladásos ízületi bántalom, szakszóval artritisz. Ez lényegében az ízületi belhártya gyulladásával kezdődik, majd a gyulladás az ízület más alkotóelemeire is átterjedhet. Gyulladást okozhat sérülés, de gyulladáshoz vezethet a külvilágból a szervezetbe jutott kórokozó is. Szervezetünk belső védőrendszere, az immunrendszer működészavara szintén egy vagy több ízület gyulladásával jár. A gyulladásos ízületi panaszok érinthetnek egy, néhány, vagy egyszerre sok ízületet. A szervezetbe jutó kórokozó az esetek egy részében kimutatható az érintett ízületben, ilyenkor heves, viharos lefolyású, a beteg rossz általános állapotával, lázzal járó, gyorsan kialakuló ízületi duzzanattal találkozunk.

Amennyiben a kórokozó maga nem mutatható ki az érintett ízületekből, a tünetek kialakulása általában lassabb; a beteg csak hetek, hónapok múlva jelentkezik az orvosnál. Az immunrendszer hibája következtében kialakuló, rendszerint egyszerre több ízületet érintő gyulladás az esetek egy részében hetek leforgása alatt, máskor hoszszabb idő, több hónap alatt teljesedik ki. Ezek jellemzője a kezek, lábak szimmetrikus kisízületi, illetve elsősorban a térdek, csuklók nagyízületi gyulladása.

Szemben az ízületi kopással, gyulladás esetében gyakran nem a terhelésre, az ízület túlterhelésére erősödő ízületi fájdalomról van szó, épp ellenkezőleg az éjszakai órákban fokozódó, illetve reggelre erősödő panaszok dominálnak. Az artritisz jellemzője, hogy vérvétel során szinte mindig találni kóros gyulladásra jellemző értékeket, mint amilyen a gyorsabb vérsejtsüllyedés is, mely jelzi, hogy az ilyen ízületi gyulladás valójában az egész szervezetre kiterjedő, és nem csak a gyulladt ízületeket érintő betegség. Két évvel ezelőtt az Év gyógyszere elismerést kapta a celocoxib hatóanyagú orvosság, amely a klasszikus reumaellenes szerektől annyiban különbözik, hogy lényegesen csökkenti a szövődményeket, a rosszullétet, a hányást, a gyomorfájdalmaktól kialakult fekélybetegséget. Hatására a tünetek visszaszorítása jelentkezik és javul az ízületek mozgáskészsége is.

Oszteoporózis

A harmadik gyakori mozgásszervi, pontosabban csontbetegség – mely az elmúlt évtizedben került előtérbe – a csontritkulás, szakszóval oszteoporózis. Ennek lényege a csontok szerves és szervetlen állományának egyidejű megfogyatkozása, amelynek következtében a csontok apró „gerendái” megvékonyodnak, töredeznek, a csont törékennyé válik.

A csontritkulás többnyire a nők betegsége, leggyakrabban a változó kor éveiben és ezt követően kezdődik, elsősorban háti fájdalommal. A csontritkulás a csontrendszer egészének a megbetegedése, mely tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy a csontokat folyamatosan felépítő csontsejtek működése alulmarad a csontokat normális esetben is folyamatosan lebontó csontsejtek felfokozott működésével szemben.

Az orvosok célja tehát a csontritkulás megelőzése, a veszélyeztetett, de még panaszmentes esetek felkutatása, tartós megfigyelése, szükség szerint gyógyszeres kezelése.

Az ízületi betegségek esetében is nagy jelentősége van a korai felismerésnek. Az időben észlelt oszteoporózisban vagy reumás betegségben szenvedők sok esetben teljesen panaszmentessé tehetők. A betegség az adott szinten az esetek túlnyomó többségében megállítható, de számos esetben teljes gyógyulás is elérhető. Azok az egyre szélesebb lehetőségek, amelyekkel ezek az eredmények elérhetők, több elemből állnak.

Összefoglalás

A fenti csoportosítás csupán a mozgásszervi betegségek egyszerű leírása. Ezeken kívül ismert számos betegségcsoport, melyek közül a teljesség igénye nélkül megemlítendő, a csigolyák között lévő porckorongok betegsége, az izmok, inak íntapadási helyek betegsége az ún. lágyrész-reumatizmus, a csontok jó és rosszindulatú daganatai, a balesetek és ezek következtében jelentkező mozgásszervi bántalmak, a szervezetben képződő kristályok okozta betegségek, például a köszvény.