A lisztharmat és kezelése

Ha meghalljuk ezt a lisztharmat nevet, azt gondolhatnánk, hogy ez a gomba a csapadékos tavaszok betegsége. Pedig a nyári, nedves időjárás az, amelyik kedvez a kórokozó támadásának. Az árnyéki növények, különösen, ha szélárnyékban vannak, a leginkább fogékonyak. A begónia, gerbera, peónia, szegfű, körömvirág és macskagyökér, a zöldségek közül a sárgarépa, paprika, borsó és petrezselyem, a gyümölcsök közül az alma, körte, kajszi, őszibarack, köszméte és ribizke fokozottan hajlamos a lisztharmatos megbetegedésre. A tökéletes biztonságot ugyan nem lehet garantálni, mégis sokat tehetünk, hogy elkerüljük kertünkben a lisztharmat fertőzését. Ha tehetjük, vásárláskor válasszunk a lisztharmatnak ellenálló növényfajtákat. A veszélyeztetett növényeket ültessük nyitott, napsütötte helyre (kerüljük az olyan helyet, ahol falak és sövények gátolják a szabad légmozgást). A növényeket ne egymás hegyére-hátára ültessük, hanem inkább szellősen álljanak egymás mellett. Tavasszal az egymáshoz túl közel hajtó növényeket ritkítsuk ki; mindig a legéletrevalóbbakat hagyva meg. Nagyon fontos, hogy a reggeli órákban öntözzük kertünket, és így a nap során felszárad a növények felületén maradt felesleges víz. A lisztharmat megelőzésére és megfékezésére használhatunk kertészeti gombairtó vegyszereket is. A fungicideket és növényvédelmi olajakat permetléként kell a növény leveleire juttatnunk. Mielőtt azonban a vegyszerekhez fordulnánk segítségért, próbáljuk ki a következő természetes módszert: egy lapos evőkanál szódabikarbónát keverjünk el 2 liter vízben. Az elkészült oldatba cseppentsünk 2 csepp konyhai mosogatószert is. Töltsünk a készítményünkből egy spriccelő tartályába, majd permetezzük meg a beteg növény leveleit mindkét oldalukról. Kéthetente megismételhetjük a fenti eljárást. Amikor késő ősszel rendbe rakjuk a kertet, gondoljunk a következő évi lisztharmat fertőzésre, és tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket. Amikor a növényzet lombja száraz, vágjuk le a fertőzött növényi részeket, messük vissza beteg hajtásokat. A nyesedéket és a lisztharmatos növények lehullott lombját ne komposztáljuk, hanem dobjuk a szemétbe (ugyanis a lisztharmat gomba a korhadó növényi hulladékban vészeli át a telet). Ha megtesszük a tőlünk telhetőt, elérhetjük, hogy a lisztharmat nemcsak váratlan, de ritka vendég is lesz kertünkben.