A korai embert és az állatokat is vonzotta a régmúltban időről időre „kizöldülő” Arab-félsziget

Egy évtizeddel ezelőttig a nagy részén forró, sivatagi éghajlatú Arab-félsziget csupán fehér foltként virított az ember korai evolúcióját és Afrikából való kivándorlásait rekonstruálni próbáló kutatók térképén. A szakemberek sokkal több információval bírtak a Levante régió – a mai Izrael, Jordánia, Libanon és Szíria egy része – korai emberi településeiről, mivel a térségben több mint egy évszázada folynak régészeti munkálatok.

A Nature című tudományos folyóiratban publikált mostani tanulmány eredményei azonban azt sugallják, hogy egykor az Arab-félsziget is fontos szerepet tölthetett be, hídként szolgálva Afrika és Eurázsia között.

„Az Arab-félsziget mostanáig nem volt része az emberelődök vándorlása történetének, mivel eddig csekély figyelem irányult a térségre” – mondta Michael Petraglia, a jénai Max Planck Intézet munkatársa, a tanulmány társszerzője.

A szakemberek azután vetették bele magukat a térség alaposabb régészeti tanulmányozásába, hogy a műholdas felvételek prehisztorikus tavak nyomait fedték fel a ma már száraz régiókban. A kutatók szerint míg a homokdűnék narancssárgás színűek, addig az ősi tavak helyéről fehéres-szürkés foltok árulkodnak a felvételeken.

Az elmúlt tíz évben végzett ásatások során a térségben különböző időszakokban, legkorábban 400 ezer évvel ezelőtt élő korai embercsoportok által hátrahagyott kőeszközöket találtak. Az ősi tavak üledékmintáinak, valamint vízilovak és egyéb állatok maradványainak elemzése azt mutatta, hogy a térség a régmúltban időről időre „kizöldült” és tavak, valamint füves vidékek birodalmává változott.

Ezekben a kellemes éghajlatú időszakokban a korai emberek és az állatok is átvándoroltak az Arab-félszigetre Afrika északkeleti részéről.

„A legelőkkel és szavannákkal körülölelt, csörgedező folyók és tavak vonzhatták az állatokat és velük együtt a vadakat hajszoló korai embereket is” – mondta Petraglia. A szakember szerint a vízilovaknak egész évben elérhető, több méter mély víztömegre van szükségük az életben maradáshoz. Az egyéb állatok, köztük struccok és antilopok maradványai arról árulkodnak, hogy a térség „szoros biológiai kapcsolatban állt Afrika északkeleti részével”.

Rick Potts paleoantropológus, a Smithsonian Természettudományi Múzeumának munkatársa a tanulmányt kommentálva elmondta, a szakemberek 400 ezer évre visszamenőleg ötvözték a régészeti és éghajlati adatokat annak bemutatására, hogy a korai emberek időszakos jelenléte az Arab-félszigeten összhangban volt az éghajlat változásaival.