A kellő mennyiségű és minőségű ivóvíz

Az állatok táplálkozásában nélkülözhetetlen szerepe van az ivóvíznek, s noha ezt a tényt mindenki elismeri, a gyakorlatban mégis inkább a takarmányadagok pontos mennyiségének kiszámítását helyezik előtérbe, s nem mindenütt fordítanak kellő figyelmet arra, hogy az állatoknak a takarmány mellett mindig megfelelő mennyiségű ivóvíz álljon a rendelkezésükre. Fontos ez azért is, mert a takarmány hasznosulása nagymértékben függ az állat folyadékháztartásától, hiszen a szomjazó állatok egyúttal kevesebb takarmányt is fogyasztanak.

Az egyes állatfajok számára a szükséges napi folyadékmennyiségre általában az általuk elfogyasztott takarmány száraz-anyagtartalma alapján következtetnek. A sertések például egy kilogramm szárazanyaghoz 7-8 liter vizet, baromfi és a juhok ugyanennyi mennyiséghez 2-3 liter vizet igényelnek. Természetesen az elfogyasztott víz mennyisége többek között függ az állatok korától, a takarmány összetételétől, a környezet hőmérsékletétől, az állat fiziológiai állapotától stb. A fiatal állatok például jóval több vizet igényelnek mint az idősebb egyedek, ugyanez érvényes a rendszeresen szoptató anyaállatokra is. Több folyadékra van szüksége azoknak az állatoknak, amelyeket rendszeres teljesítményre ösztönöznek (pl. a tojástermelésre fogott tyúkok).

A nyári forróságok alatt ne feledkezzünk meg arról, hogy az állatok ivóvizét rendszeresen, akár naponta többször is cseréljük, elsősorban akkor, ha nem automata itatóberen-dezésekkel oldjuk meg az állatok ivóvízzel való ellátását. Erre elsősorban azért van szükség, mert a nagy melegben felgyorsul a káros mikroorganizmusok szaporodása a vízben, s ezért különösen nagy gondot kell fordítani az itatók tisztántartására is. Az itatásra szolgáló ivóvíz hőmérséklete 10-12 fok körüli legyen, ha ettől alacsonyabb, akkor az állat szervezetének kell plussz-energiát pazarolnia arra, hogy a testének hőmérsékleti szintjére emelje. A túl hideg ivóvíz egyúttal különböző betegségek előidézője is lehet, ugyanakkor a túl meleg víz viszont nem csökkenti kellően a szomjúságot, és szintén hordozója lehet a betegségek csíráinak. (yl)