A gyümölcsfák metszéséről

Gyümölcsfáink élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa még alig hoz termést. A második szakasz a termőre fordulás. A növekedés ebben a szakaszban mérséklődik, és már sok termőrész képződik. A harmadik szakasz az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll, s a fa fokozatosan elpusztul. A metszés az első és a második szakaszban nem csupán a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolja.

Metszés nélkül a fa koronája nem megfelelően alakul, elsűrűsödik. A korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A növény dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek oka, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén csak bizonyos hajtásnövekedés megy végbe, a korona belseje felkopaszodik, emiatt a fa idő előtt elöregszik.

A fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, a termő fáknál termőegyensúlyi állapotot tartunk fent, összhangba hozzuk a növekedést és a termésképzést. ĺgy érjük ez azt, hogy a fa minden évben kielégítő mennyiségű, minőségű termést adjon.

Minél erősebben visszametsszük a vesszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, amikor a vessző kétharmadát levágjuk. Sok koronarészt távolítunk el, köztük vastagabb gallyakat és ágakat, és a vesszőket is erősen visszametsszük. ĺgy idősebb, növekedésben legyengült fákat metszünk általában.

Középerős metszéskor a vessző tfelére vágjuk vissza . Ezzel a metszési móddal olyan termőkorú fák termőegyensúlyát tartjuk fent, amelyeknek évi hajtásnövekedése 40-50 cm, termésképzésük pedig fajtára jellemző és rendszeres.

Gyengén akkor metszünk, mikor csak a vessző egyharmadát távolítjuk el. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el, a vesszőket is gyengén metsszük vissza. Erősen növekedő, többnyire fiatal, ritka koronájú fákat metszünk így. Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési erélyét is figyelembe kell venni. Erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a ter-mőrészek képződését. A gyengébb metszés hatására a növekedés csökken, de a termőrészek aránya növekedik. A fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, ezzel is serkentve a hajtásnövekedést.

Visszametszésnek nevezzük, mikor a vesszőből csak egy részt vágunk le. Ezt a metszési módot koronakialakításkor alkalmazzuk legtöbbször, de a termő fák lelassult növekedését is serkenthetjük vele. Az erősebb vesszőt általában hosszabbra, a gyengébbet rövidebbre vágjuk vissza.

A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el. Leginkább termőkorú fákat metszünk így. Ennek hatására növekedés nem olyan erőteljes, mint visszametszéskor. Néhány faj esetében (dió, gesztenye) a megfelelő természetes koronaforma kialakulását ritkítással tesszük lehetővé.

A termőrész-ifjítás a visszametszés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. Ezzel a korona ritkul, szellősebbé válik. A végálló vessző erőteljesebb hajtásnövekedésre kényszerül, ezzel újítva meg a ter-mőalapot. A folyamatos termőrész-ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja.

Az alakító metszéssel meghatározzuk a korona formáját, az ágak számát, és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek.

A szerző agrármérnök