3 dolog, amit nem felejtünk el a 2011-es vb-ről

1. Demitra könnyei

Tét nélküli meccs, hétköznap 12.15-kor. Telt ház. Az előző két mondat közötti ellentmondást az oldja fel, hogy ezt a bizonyos tét nélküli meccset a szlovákok játszották a pozsonyi Ondrej Nepela Stadionban, és a hazai drukkerek azzal a reménnyel vették meg rá a jegyet, hogy a negyeddöntő előtti ráhangolódást fogják látni a dánok ellen.

Aztán úgy esett, hogy a szlovákok esélyei addigra elszálltak, és mégis, aki ott volt azon a meccsen, tudta, hogy valami különlegeset lát. A dánok ellen 4:1-re megnyert találkozó volt ugyanis a csapatkapitány Pavol Demitra utolsó meccse válogatott mezben. Ha valaki sosem látta volna Demitrát hokizni, és csak a mérkőzés utáni, hosszú percekig tartó állótapsot tapasztalhatta volna meg, abból is egyértelművé vált volna számára: egy legenda búcsúzik.

A végső dudaszó után senki nem indult haza, senki nem sietett elkerülni a meccs utáni dugót, senki nem akart gyorsan venni valamit a büfében – zúgott a vastaps, Demitra zokogott a jégen, a nézőtéren pedig fátyolosodtak a szemek.

Szomorú és felemelő is volt egyben – egy nagyszerű válogatott pályafutás ért véget.

„Klubszinten még legalább a következő szezonban hokizni fogok” – nyilatkozta az érzelemdús mérkőzés után Demitra, és néhány hónappal később kísértetiesen csengtek a fülünkbe a szavai.

A szlovák klasszis klubcsapatának, a Lokomotiv Jaroszlavlnak a repülőgépe ugyanazon év szeptemberében lezuhant, a tragédiában az egész csapat odaveszett. Demitrát egy ország gyászolta.

2. Glen Hanlon fancsali képe

Bár a szlovák jégkorong hanyatlásának már a 2011-es vb előtt voltak jelei (1998 és 2007 között folyamatosan nyolc között voltak a szlovákok, háromszor érmet is nyertek, ám a 2011-es tornát megelőző három világbajnokságon már nem jutottak negyeddöntőbe), a házigazdától minimális elvárás volt a nyolc közé kerülés, sokan még éremben is reménykedtek. A szlovák kispadon akkor már egy éve Glen Hanlon ült, az első külföldi szövetségi kapitány, akinek az előző évi nem túl fényes vb-szereplést (12. hely) is elnézték, bízva abban, hogy pont a hazai rendezésű tornára áll majd össze a csapat.

A szlovákok győzelemmel kezdték a vb-t (3:1 a szlovénok ellen), aztán jött egy vereség a németektől (3:4), egy az oroszoktól (3:4). Akkor még más volt a torna lebonyolítási rendszere, az alapcsoportból ezzel is továbblépett a házigazda, de egyetlen pontot sem vitt magával a középdöntőbe.

Glen Hanlon ennek ellenére mindig mosolyogott. „Mentalitása errefelé idegenül hat. Meccsértékeléseiben sosem kritizál, a vereségekben is a pozitívumokat keresi. Mindezt olyan magabiztosan adja elő, hogy az ember önkéntelenül is elhiszi neki: nincsen semmi baj” – írtuk nyolc éve a középdöntő előtt Hanlonról. – Csak az a gond, hogy nem kommunikációs trénernek, hanem szövetségi kapitánynak szerződtették, s hiába a megnyerő modor, ha csapata egyetlen fontos meccset sem nyer meg.”

A szlovákok ezek után kikaptak a csehektől (2:3), majd a finnektől is (1:2), és egy körrel a középdöntő vége előtt eldőlt, hogy nem juthatnak a negyeddöntőbe. Ekkor már nem mosolygott Hanlon sem, bár próbált azzal viccelni, milyen szerencsés, hogy ingyen bemehet az összes többi meccsre, és lemondani sem szándékozott a sikertelenség miatt. A szövetség azonban nem kegyelmezett – Glen Hanlonnak fel kellett állnia a szlovák kispadról. Irányítása alatt 33 meccsből csak 15-öt nyert meg a szlovák csapat, a vb-ken pedig 12 mérkőzésből négy győzelem volt a mérlege.

3. Granlund kanalazása

Ha a nyolc évvel ezelőtti vb-n lett volna szavazás a legszimpatikusabb szurkolói transzparensről, a finneknek adtuk volna. Visszafogott fehér lepedőn visszafogott reménykedés: Happy ending?

Így, kérdőjellel, mert 2011-ben a finnek nem számítottak éppen esélyesnek. Aztán szépen, lassan ott találták magukat az elődöntőben (vagyis dehogyis találták, remek játékkal bejutottak), ahol az oroszokkal találkoztak.

Mikael Granlund pedig olyan gólt ütött, amiről akkor is csak szuperlatívuszokban beszéltek, és aki látta, Youtube nélkül is élénken emlékszik rá. Az akkor 19 éves finn csatár a kapu mögül, fordulásból, hokibotja „lapjára” tapasztva kanalazta a korongot az orosz kapuba. Bámulatosan pimasz gól volt, ami megalapozta a finnek 3:0-s győzelmét.

A döntőben a svédeket hengerelték le Granlundék – bár a svédek szereztek vezetést, a vége 6:1 lett Finnország javára. Happy ending? Az bizony.