Vulkán

Pedig egy magyar család életét meséli el a 19. századtól mostanáig, és köztudott, hogy ennek a világháborúkkal és sok egyéb „jó”-val tarkított időszaknak semmi köze a romantikához.

A karácsonyfa mellett üldögélve tehát elolvastam 800 oldalt. Azt, hogy vannak helyzetek, amelyek egyszerűen jönnek és kérdezés nélkül bedarálják az egyéni sorsokat, mindannyian jól tudjuk. És azt is tudjuk, hogy az ember maga is képes alaposan elrontani az életét. Például azzal, hogy egyáltalán nem mondja ki a fontos dolgokat, nem beszéli meg őket az érintettekkel, vagy pedig akkor teszi ezt meg, amikor már késő. Ebben a regényben is többször fordul ez elő.

Például a főhősnő nem mondja el a férjének, hogy a fiuk edzője az ő volt vőlegénye, aki harminc évvel korábban gyilkosságot követett el.

Akkor sikerült külföldre menekülnie. Most viszont itt van, és álnéven azon ármánykodik, hogy a fiút, aki szintén nem tud semmiről, a szülei ellen fordítsa. Pedig ha a nő időben szól, még részben ellensúlyozhatták volna az edző rossz hatását, de így az események a fiú totális elszakadásához, majd erőszakos halálához vezetnek. Vagy ott van a nagyapa, aki nem árulja el az unokájának, hogy az anyját, vagyis a nagyapa lányát örökbe fogadták, tehát bizonyíthatóan nem volt zsidó, így az unoka sem az. Ez az elhallgatás is erőszakos halált eredményez. Jaj, szóljatok már, beszéljetek, buzdítom lélekben a könyv szereplőit, de hiába.

Persze egy könyvben kellenek a tragikus fordulatok, hogy izgalmas, magával ragadó legyen. De hány ilyen elhallgatás van a való életben is! Például egy anya észrevette, hogy az imádott fia ezt-azt elemel otthonról, de nem szólt se neki, se a férjének, még akkor sem, amikor a szomszéd figyelmeztette őket, hogy a fiút a helyi drogosok társaságában látta.

Amikor az apa szembesítette ezzel a gyereket, az anya a tagadó fiú mellé állt, aki később, hogy drogozhasson, házon kívül is rendszeresen lopni kezdett, mígnem lefülelték és elítélték. Az apa az anyát hibáztatta, mert persze kiderült, hogy ő elejétől tudott az otthoni lopásokról. Az asszony belebetegedett a történtekbe.

A közéletben is van ilyen. Egyesek szerint, ha a szocializmusban nyíltan lehetett volna beszélni, akkor sosem bukott volna meg. Ez azért bonyolultabb dolog, de tény, hogy nem vezet jóra, amikor valakik magukhoz ragadják a jogot, hogy meghatározzák, miről nem lehet és miről lehet beszélni, illetve amiről lehet, arról mit szabad mondani és mit nem.

Az elhallgatott probléma olyan, mint a vulkán. Egyszercsak kitör, és sokakat megperzsel. Ártatlanokat is.