VISSZHANG

A gój motorosok és az Új Szó

Az Új Szó augusztus 26-i számában megjelent Ladányi lemásolná a „gójokat” című cikket személyem ellen irányuló, célzatos lejáratási kísérletnek tekintem. A lap (kiegészítve három további cikkel ugyanabban a számban) antiszemita, cigányellenes és szélsőséges társaságként mutatja be a magyarországi Gój Motoros Egyesületet, emellett bírálóan ír arról, hogy én kapcsolatot tartok fent velük.

Az újságíró a kérdéseivel nem a megalakítandó szervezet iránt érdeklődött, hanem a gój motorosokhoz fűződő kapcsolatomat firtatta, és abból MKP–gój motorosok kapcsolatot próbált kreálni. Számomra ez azért furcsa, mert a motoros kultúra a felvidéki magyarság körében is terjed, ebben szerettem volna segíteni, főleg a motorozás iránt érdeklődő felvidéki magyar ifjúságnak. Az Új Szót nem érdekelte, milyen szervezetről lenne szó, már előre, megalakulása előtt szélsőséges színben tüntette fel, és a gój motorosok szélsőségesnek bélyegzése révén nekem olyan nézeteket tulajdonított, amelyek számomra idegenek és távol állnak tőlem. Az Új Szó részéről ezt célzatos manipulálásnak tekintem, és az olvasókra bízom, hogy az Új Szót és engem is a cselekedeteink alapján ítéljenek meg.

Az említett cikkben – „lpj” szignóval ellátva – a következők is szerepelnek: „Ladányit nem zavarja, hogy az MKP politikusaként egy élesen a magyar kormány ellen fellépő szervezetről van szó”, nyomatékosítva azzal, hogy „a gój motorosok ellen áprilisban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is felemelte a szavát”. A cikket azzal zárták, hogy a gój motorosok „gyakran megjelennek a romák megfélemlítését célzó akciókon”. A lap Öllős László politológust is idézte, aki személyemet illetően úgy vélte, mérlegelnem kellene, megjelenek-e a magyarországi gyűlöletkampányban, és ezért tájékozódnom kellett volna, mielőtt szóba állok velük.

Ezekkel kapcsolatban leszögezem, hogy a Gój Motorosok Egyesülete olyan szervezet, amely még sosem került összeütközésbe a törvénnyel. Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke pedig a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadása ellen is felemelte a szavát, amikor a 2004. december 5-i népszavazást megelőzően a „nem” szavazatok mellett kampányolt. E tény ellenére politikusként bármikor kész vagyok együttműködni a magyar kormány képviselőivel, a magyar nemzettel – és azon belül a határon túli magyarsággal – kapcsolatos kérdések megoldása érdekében. Továbbá nemcsak én, hanem az MKP számos politikusa is szóba áll olyan szervezetek képviselőivel, amelyek „élesen” fellépnek a mai magyar kormány ellen. Az MKP képviselői egy frakcióban politizálnak az Európai Parlamentben például a Fidesz képviselőivel is, akik szintén rendszeresen bírálják a jelenlegi magyar kormányt.

Nem kétséges számomra, hogy az Új Szót (legalábbis a cikk szerzőjét vagy megrendelőjét) korántsem egy magyarországi szervezet lejáratása vezérelte, hanem a sajtóhadjárat közvetve ellenem, közvetlenül pedig a Magyar Koalíció Pártja ellen irányult. Máskülönben érthetetlennek tűnne, hogy egy napilap csaknem két hónappal azt követően bírál engem, hogy együtt jelentem meg a gój motorosokkal a Generációk Találkozása rendezvényen. A gój motorosok valószínűleg megtalálják a módját annak, hogy tisztázzák magukat, azzal viszont, hogy az Új Szó aznapi cikkei egyoldalúan, szélsőségesnek mutatták be őket, a lap engem is támadott. Nem lehet másképp magyarázni azt, hogy elhallgatták a gój motorosok egyértelműen pozitív jellemzőit, mint például, hogy gyűjtést szerveztek az Olaszliszkában meggyilkolt Szögi Lajos családjának megsegítésére (több mint 1 millió forintot gyűjtöttek össze!), a Roma Rendőrök Országos Egyesületével közösen fordultak Sólyom László köztársasági elnökhöz a cigányság felzárkóztatása és társadalmi beilleszkedésének segítése érdekében, vagy hogy az egyesület tagjai között olyan személyeket találunk, mint Koltay Gergely és Tátrai Tibor zenész, Lázár Zoltán többszörös fogathajtó világbajnok vagy Gyarmati Dezső vízilabdázó, négyszeres olimpiai bajnok.

Pályafutásom során mindig az eltérő nézeteket valló csoportok közeledésének híve voltam. Az Új Szóban megjelent írások ezért okoztak meglepetést nemcsak nekem, hanem ismerőseimnek és támogatóimnak is, akik között vannak – az Új Szó retorikáját használva – „kormányellenesek” és „kormánypártiak” egyaránt. Szerintem a félmilliónyi felvidéki magyarság nem vevő a témaínségben szenvedő Új Szó botránykeresésére, mert az ilyen és az ehhez hasonló írások csak elkedvetlenítik az olvasót. Remélem, az Új Szónak, a felvidéki magyarság egyetlen napilapjának nem ez a célja.

Ladányi Lajos