Vírusfertőzés az őszi gabonán

Dél-Szlovákiát az utóbbi években meleg ősz jellemezte, aminek hatására jelentősen fertőzött a lisztharmat és a levélrozsda. A vastag hótakaró olvadásakor pedig a hópenész tüneteivel kell számolnunk. Kitavaszodás után a már őszszel fertőző gombák szerepe megnövekszik, de további kórokozók, vírusok és kabócát is tizedelik a termést.

A búzatörpeség vírustünete az egész táblán egyszerre jelentkezik, míg az árpa sárga törpeség vírus tünete a tábla szélén jelenik meg először. A búzatörpeség vírusa terjesztésében a kabócák játsszák a főszerepet, amelyek enyhe időjárás esetén szinte egyszerre lepik meg a kelésben levő gabonát. A fertőzés az árvakelésről, valamint a mezsgyéken levő fűfélékről kerül át a termesztett búzára, minek hatására a táblán rövid időn belül általános sárgulás veszi kezdetét. A levélsárgulás az árpánál mindig jobban jelentkezik mint a búzánál.

Az árpa sárgatörpeség vírusa az őszieken erős sárgulást, színelváltozást okoz. A vírusnak jelenleg öt törzse ismert, fő terjesztői a levéltetvek, konkrétan a Rhopalosiphum padi és a Macrosiphum avenae levéltetűfaj. E vírusbetegség mechanikai úton esetleg vetőmaggal nem terjed. A vírusbetegség törzsspecifikus diagnosztizálására a Központi Mezőgazdasági és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP) pozsonyi központjában új, korszerű laboratóriumot rendeztek be. Itt az egyes törzsek előfordulási arányát is meg tudják állapítani.

A vírusok által előidézett termésveszteség – az ökológiai tényezőktől és a fertőzés idejétől függően – akár a 5–97%-ot is elérheti. Az idei időjárás miatt a termelőknek helyenként erős tetű- és kabócafertőzésre kell felkészülniük. A fertőző tényezők önmagukban minden évben többé-kevésbé jelen vannak, és hátráltatják az ősziek fejlődését. Emellett az ősziek levélzete a hideg hatására megsárgul. Azonban tavasszal, az idő felmelegedése és az átmeneti nitrogénhiány megszűnése után a gabonák helyrejönnek. Ott, ahol a sárgulást a gabona vírusbetegsége okozta, a sárgulás visszafordíthatatlan. A búza és a rozs esetében a sárga mellett a levelek vörösödése, lilásodása is előfordulhat. A fertőzött állomány növekedése leállt, legfeljebb bokrosodik. Az ilyen növénynél, ha a kalászolás végbe is megy, a kalászban csak néhány szem fejlődik ki, azok is törpék, léhák maradnak. A fertőzött növények gyökérzete sem fejlődik, hanem megbarnul, új gyökerek nem képződtek. A víruskártétel megelőzése, csökkentése érdekében a termelőknek tudatosítaniuk kell, hogy: az árvakelés elsődleges vírusforrásul szolgál; a túl korai vetés szintén növeli a fertőzés veszélyét, mert a korai kelés vonzza a fűféléken valamint a termesztett kukoricán tömegesen élősködő levéltetveket. Minél később következik be a vírusfertőzés, annál kisebb mértékben érezhető annak káros hatása; az őszi fertőzés csökkenthető a vetőmag csávázásával, mely a kezdeti növekedési stádiumban védi a növényt a levéltetvek, kabócák és a gabonalegyek kártételétől; előnyös lehet a gyorsabban fejlődő korai vetőmagfajták választása, ám a vírusbetegségekkel szembeni védelem alapját a jövőben a vírusrezisztens vagy legalább a -toleráns fajták előállítása jelenti majd.

A Komáromi járásban az idei kabóca- és levéltetű-fertőzés jelentős mértékű. Akik bizonyosak akarnak lenni arról, hogy valóban miattuk sárgul a vetés, azok keressék fel az illetékes járási növényvédelmi felügyelőt. Az mintát vesz a búzatábláról, amelyet az ÚKSUP pozsonyi szaklaboratóriumában elemzésnek vetnek alá.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet komáromi részlegének a munkatársa