Vértetűk ellen hatékonyan

A kártevő elszívja a gyümölcsfa nedvét, s az legyengül. A szívás helyén a fa szöveteiben szivacsos sejtburjánzás indul meg, e fölött a kéreg gömbszerűen felpúposodik, kireped, ún. vértetűrák jön létre. A mérsékelt fertőzés is erős károsodást okoz, erős fertőzés esetén szemmel látható növekedési zavarok keletkeznek. A vértetű károsítása következtében a fák termékenysége csökken, a gyümölcsök aprók maradnak, súlyos esetben teljes terméskiesés is előfordulhat. A kártevő gazdasági jelentősége mindaddig növekedett, amíg őshazájában, Észak-Amerikában nem fedezték fel természetes ellenségét, a vértetűfürkészt (Aphelinus mali), s nem gondoskodtak mesterséges betelepítetéséről. Az, hogy a vértetű mégis napjainkig károsít, az rovarölő szerek helytelen használatra vezethető vissza. Az egykor nagy mértékben alkalmazott DDT hatóanyagú készítmények ugyanis hatástalanok voltak a vértetűre, ugyanakkor a természetes ellenségét elpusztították. A DDT helyére lépő, napjainkban is használt rovarölő készítmények nagy része válogatás nélkül pusztít, toxikus a vértetűfürkész imágóira is. Ennek eredményeként például a Komáromi járásban szinte alig találunk olyan almást, amelyben ne kellene a vértetű kártételével illetve az ellene való védekezéssel számolni. Az, hogy a kártevő főleg az üzemi almásokban és a jól kezelt házikertekben szaporodik nagyobb mértékben, egyértelműen a vértetűfürkész korlátozott jelenlétére vagy éppen a teljes hiányára utal. Az eredményes vértetű elleni védekezés alapja a szakszerű növényvédelem. Azonban ezt jelentősen megnehezítik a vértetű biológiai sajátosságai. A kártevőt ugyanis fehér, gyapjas viaszanyag vonja be, amely átszövi egész telepet, így a vértetvek biztonságos védelemben tenyésznek, szaporodnak, és károsítanak. A viaszréteg a növényvédő szerekkel szemben védelmet nyújt. A másik gond az, hogy a nyári hónapokban a fa törzsén, ágain megtelepedő kolóniákat sűrű levélzet fedi. A vértetű elleni vegyszeres védekezés legalkalmasabb időpontja a téli nyugalmi időszak. Ilyenkor a viaszréteg nem véd, a lombozat pedig még nem fejlődött ki. Nagyon fontos a vértetves sebek helyes kezelése, mert a kártevő a sebhelyeken telepszik meg és szaporodik tovább. A vértetves sebeket éles késsel vágjuk simára az élő részig és fasebkezelő anyaggal kenjük be. Erősen fertőzött almafák esetében rügypattanáskor elengedhetetlen az Oleoekolos (1%) áztatásszerű kezelés. Ez a lemosó permetezés a kéregrepedésekben megbúvó más kártevőket is elpusztítja. Nem elhanyagolható tény, hogy a gazdaállatban élő vértetűfürkészeket télen megkíméljük. Lazább talajokon, de főleg a homoktalajú gyümölcsösökben tavasz elején találhatunk vértetűt a fák gyökérnyakán is. Ezért a földet kissé bontsuk ki, és bőségesen permetezzük a fák gyökérnyaki részét. Nyáron a vértetű elleni védekezés nehezebb. A fa koronájában tenyésző szárnyatlan nőstények ugyanis legalább 130 utódot hoznak világra, melyek gyorsan fejlődnek. Egy-egy nemzedékük akár 2 hét alatt is kifejlődik. Kiskertekben ki kell használnunk a nyugalmi időt arra, hogy megvizsgáljuk fáinkat és mechanikailag eltávolítsuk a fehéredő vértetű telepeket a kéregrepedésekből, megakadályozva ezzel a szívogató kártevő elszaporodását. Nyáron a vértetvek ellen vegyszerrel is védekeznünk kell, permetezés helyett lehetőleg a telepek ecsetelését válasszuk, így megkímélhetjük azokat a telepeket, ahol a természetes kártevők már pusztítják a kártevőket. Az ecsetelésre ajánlom az Aztec vagy a Pirimor használatát. Az üzemi gyümölcsösökben nehezebb a helyzet. A rendszeresen használt totális rovarölők, pl. a Decis, Karate, Vaztak, a nehéz foszforsavészterek csoportjába tartozó Dimecron, Ultracid Sumithion Super stb. minden élőlényt elpusztít. Ezért az almásokban csak szakszerű előrejelzésen alapuló védekezést folytassunk.