Zuzana Čaputová, a bűnbak

Két olyan szlovák politikus élősködik országunkban, akik nem politikai ellenfélnek, hanem gyűlölt ellenségnek tartják a másikat. Igor Matovič általában a szerinte volt maffiaállam vezérének rikoltozza ki Robert Ficót, aki viszont bolondnak tartja őt. Egyben viszont teljesen egyformák: szinte megállás nélkül lövöldözik mérgezett verbális nyilaikat Zuzana Čaputovára, akinek ilyenkor sem mint hölgynek, de még a betöltött posztjának kijáró minimális tiszteletet sem adják meg.

Nem kell különösebb lélektani elemzés ahhoz, hogy mi az oka gyűlölködésbe süllyedő fröcsögéseiknek. Elegendő csupán egy évtizednyit visszatekinteni. Akkortájt a Smer elnöke legszebb álmaiban azt a tervét dédelgette, hogy a kormányfői tisztségéből átnyergel a köztársasági elnöki bársonyszékbe. Ám 2014-ben Andrej Kiska az államfőválasztás második fordulójában legyőzte őt. Szertefoszlott másik terve is, mert az új elnök közölte vele, hogy sosem nevezi ki őt az Alkotmánybíróság elnökévé, amely posztra Fico ácsingózott. Öt évvel később a pártja igazi nagyágyút, a Brüsszelben rangos uniós posztot betöltő Maroš Šefčovičot jelölte államfőnek, de akkor meg Čaputová nyert, aki azóta lett Fico egyik leggyakoribb céltáblája. Nyilván azért is, mert bő egy év múlva újra elnökválasztás lesz Szlovákiában. Addig minél inkább szeretné lejáratni őt. Dühe még inkább fokozódott, miután az államfő normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól azokról a kérdésekről, amelyeket a Smer akart feltenni népszavazási kezdeményezéseikor.

Az OĽaNO vezetője akkor gyűlölte meg az elnök asszonyt, amikor kijelentette, hogy Matovič képtelen ellátni a kormányfői posztot. Később pénzügyminiszterként is rászolgált az államfő rosszallására, főleg átgondolatlan, az államkasszát alaposan megdézsmáló, önmaga által „atombombának” minősített elmeszüleményei miatt. Azóta iparkodik még dühödtebben visszavágni. Nemrég kajánul vigyorogva azt bizonygatta, hogy Szlovákiában legalább százezer nő tudná ugyanazon a szinten vagy még jobban ellátni az elnöki tisztséget, mint Čaputová.

Néhány napja a két pártelnök teljes egyetértésben szapulja az államfőt. Mindketten azt szajkózzák, hogy főleg miatta nem júniusban, hanem alighanem csak szeptember végén lesz nálunk az előre hozott parlamenti választás. A Smer elnöke azt követeli tőle, hogy mielőbb takarítsa el a jelenlegi ügyvezető kabinetet, és azonnal nevezzen ki ideiglenes szakértői kormányt, s akkor reális esély kínálkozna a kora nyári voksolás kihirdetésére. Ugyanezt harsogja Matovič is, holott nemrég még vehemensen azt állította, hogy csakis szeptemberben lehet a választás, mert időt kell hagyni a bűnüldöző szerveknek a súlyos korrupciós ügyek teljes felderítéséhez. E héten már megfeledkezett erről a véleményéről. Nála ez nem szokatlan, hiszen gyakran előfordul, hogy azt is letagadja, amit egy nappal korábban mondott, ha az érdeke úgy kívánja.

Ebben a mások által is, elsősorban a politikai túlélésükért küzdő percemberkék gerjesztette hangzavarban olykor az államfő is hibát követ el. Hetekkel ezelőtt meglebegtette, hogy indokolt esetben hajlandó ideiglenes szakértői kormányt kinevezni. Múlt szombaton azonban a szlovák közrádióban kizárta ezt a lehetőséget, amitől vérszemet kaptak a bírálói. Nemrég közölte, hogy a kora őszi voksolások időpontját is hajlandó tudomásul venni. Újabban viszont a júniust szorgalmazza. Nyilván a parlamentben tapasztalt zűrzavar és több képviselő eszement kezdeményezései miatt. Az egészségügyiek, a vállalkozók és az önkormányzatok elégedetlensége és dühe is napról napra fokozódik a béna kabinet kapkodásai és patópáloskodása miatt.

Önmérsékletet és felelősségteljes viselkedést kevés hazai politikustól várhatunk el a már dúló kampányban, aminek a ricsaja milliók számára egyre elviselhetetlenebb lesz. Még így is marad a remény, hogy végre megfontolt szavazatainknak köszönhetően ennél a társaságnál csak jobb jöhet.