TASR-felvétel
Zsebrocky
Suttogják, hogy Robert Fico manapság nem hódol semmilyen káros szenvedélynek – letette a poharat, sutba dobta a búslakodást, s olyan, mint Rocky, aki épp felhág a philadelphiai szépművészeti múzeum lépcsőin, és rázza az öklét a város felé.
Ficóra rá is fér, hogy megpróbáljon formába kerülni, mert nehéz hónapok állnak mögötte. Elvesztette a parlamenti választást, ellenzékbe kényszerült, és lovacskái sem botorkáltak el a célig – ott hagyta őt Denisa Saková, Peter Pellegrini, sőt még Erik Tomáš is, akiről tényleg mindenki azt hitte, hogy le sem lehet műteni egykori főnökéről. Ezt persze politikailag túl lehet élni, ha valaki Robert Fico, páncélkemény mellizmokkal és megdöbbentően vastag bőrrel az arcán. De ha a Smer elnöke azt hitte, nehezek voltak az elmúlt hónapok, itt az ideje belátni, hogy az elkövetkezők még nehezebbek lesznek. Elkezdték ugyanis megszorongatni az embereit. Dušan Kováčik különleges ügyészt, Tibor Gašpar korábbi rendőrfőkapitányt, Monika Jankovská egykori igazságügyi államtitkárt – azokat, akik Fico rendszerének igazságosságáért voltak felelősek. Kováčikot egészen borzalmas cselekedettel vádolják, Jankovská pedig lassan kezdi felismerni, hogy itt a vége, fuss el véle. És most „minden idők legjobb rendőrfőkapitánya”, Tibor Gašpar csuklójára kattintottak bilincset egykori kollégái, akik szabadabban dolgozhatnak, mint eddig bármikor. Tarol a Vihar, a Forgószél, a Tisztítótűz – őszintén szólva a NAKA műveleteit elnevező munkatársnak van némi érzéke a drámához…
De vissza Robert „Rocky” Ficóhoz, akit most azelőtt kényszerítettek bele a ringbe, hogy igazán felkészült volna. Ugyanis megtörtént a korábban elképzelhetetlen: hozzáértek az érinthetetlenjeihez, akikért ő viseli a politikai felelősséget. Nagy kérdés, hogy van-e annyira egészséges az igazságszolgáltatási rendszer, hogy igazságos, minden kétséget kizáró ítéletet tudjon hozni ezekről az emberekről. Fico hisz abban, hogy megúszhatja a politikai felelősségre vonást – ezt igyekezett legalábbis bizonyítani a tegnapi sajtótájékoztatóján, ahol dühöngő bikaként, tajtékozva kérte számon a sajtón, mit merészel, hogy képzeli, hogy beszámol arról, rács mögé került a különleges ügyész, na meg az egykori rendőrfőkapitány. Az ártatlanság vélelméről hadovált, mintha nem ő lett volna az, aki minden erejével igyekezett tönkretenni Malina Hedvig életét. Fico az izmait feszítgette, és azt hitte, ezzel bárkit lenyűgözhet. Csakhogy nem nyűgözött le senkit. Fico egy sértődött gyerek, egy dezorientált és ijedt ember látszatát keltette, aki lassan kezdi belátni, hogy komolyra fordultak a dolgok. Talán titkon arra számított, hogy megússza, mint Vladimír Mečiar... Talán még egy hattyúdalra is feltámadhat a hamvaiból. De ez a délibáb egyre távolibb. Fico előtt azért állnak nehéz hónapok, mert egyszerre kell elszámolnia saját, végleges bukásával, lelkiismeretével és azzal, hogy nehezebb dolga lesz, mint Mečiarnak. És ennek fényében a lépcső tetején rázogatott ököl inkább tűnik vicces és szánalmas kapálózásnak, mint egy mindenre elszállt viador félelmet keltő gesztusának.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.