Zsákutcában száguldó szlovák politika

Európa és vele együtt Szlovákia rendkívül nehéz időszak előtt áll. Szerencsés helyzetben vannak azok az országok, amelyek élén az adott ország lakosságának az érdekeit szem előtt tartó kormányok állnak, legalább részben megvédve a családokat a globális gazdasági háború negatív hatásaitól. Szlovákiában nincs ilyen szerencsénk.Képzeljük el, hogy fel szeretnénk újítani a családi házunkat.

Kiválasztjuk azt az építőipari vállalkozást, amely a legjobb feltételeket kínálja a lehető legjobb áron. Megérkeznek a munkások, akik azt állítják, tudják, mit várunk el tőlük, ezért rögtön neki is látnak a munkának, fenekestül felforgatva az egész házat. Ugyanakkor, már másnap elkezdenek veszekedni egymás között azon, hogy ezt vagy azt másképp kellene csinálni, más anyagokat kellene használni. Harmadnap pedig már amiatt is egymásnak esnek, ha egy-egy kollégájuk nem úgy néz rájuk, mint azt elvárnák. Érdemi munka helyett egy idő után már csak veszekednek, miközben a szerződés szerint órabért fizetünk nekik, így akkor is jól járnak, ha nem csinálnak semmit. Ha mindezek után páros lábbal rúgnánk ki őket, azzal érvelnek, hogy meghatározott időre szóló szerződést kötöttünk velük, és nem dobhatjuk ki őket csak úgy az utcára, jogukban áll nekünk „dolgozni”. Egyébként is, nincs náluk jobb építőipari vállalkozás, és az utánuk jövők csak rosszabbak lennének. Megnyugtatásul azonban azt is közlik velünk, hogy nyáron két hónapos szabadságot vesznek ki, aminek köszönhetően esetleg oldódhat a közöttük levő feszültség, és ősszel talán már újra elkezdhetnek dolgozni. Ja, és egyébként a nyári szabadságuk alatt is mi fizetjük őket, miközben próbálunk valahogy túlélni a romokban heverő házunkban...

A fenti helyzet ugyan abszurdnak tűnhet, manapság azonban pontosan itt tart Szlovákia. A gazdasági elemzők egyöntetű véleménye szerint rendkívül nehéz hónapok előtt állunk. Harmatgyenge gazdasági növekedés, újabb elbocsátások, az eddiginél is vadabb áremelkedés, növekvő szegénység, energiaválság, háborús fenyegetés, újabb járványhullám, menekültválság. Ez vár ránk, és még ki tudja, mi minden, amiről egyelőre nem is tudunk. Ilyen helyzetben egy jól működő kormánnyal sem lenne könnyű dolgunk, egy teljesen szétesett, folyamatosan marakodó, magukat politikusoknak hazudó szélhámosokból álló csenevész gyülekezettel azonban a szakadék felé tartunk. Eduard Heger kormányfő egyedüli érve a jelenlegi kormánykoalíció fenntartása mellett már csak az, hogy ha ők megbuknának, akkor a „maffiakormány” visszatérése fenyegetne. Aki még emlékszik az előző, Smer, SNS és Híd alkotta kormány „politikai kommunikációjára”, amikor a saját maffiakormányukat már csak azzal az érvvel tudták védelmükbe venni, hogy így szeretnék megóvni Szlovákiát a szélsőjobb előretörésétől, az tudhatja, hogy ez már a vég.

Akkor sem lélegezhetünk fel azonban, ha a jelenlegi kormány végre eltakarodik, mivel akkor is csak a rosszabbnál rosszabb pártkombinációk közül válogathatnánk, amelyekre a kutyám sétáltatását sem bíznám rá, nem hogy az ország irányítását. Az igazság az, hogy Szlovákia évek óta zsákutcában száguld előre hatalmas sebességgel, ide-oda rángatva a kormányt, megfeledkezve arról, hogy ez az út nem vezet sehová, és egy ponton beköszönt a katasztrófa. Itt lenne az ideje megállni egy pillanatra, átgondolni, mit is akarunk, és főleg visszafordulni egy olyan útra, amely vezet is valahová, és van értelme végigmenni rajta.