Zenészek és árkok

Az uborkaszezonban több olyan eseményből is címoldalas hír keletkezik, amely alapesetben alig érdekelne valakit. Ebbe a helyzetbe került a Quimby is – a Szlovákiában rendszeresen koncertező, legutóbb Keszegfalván fellépő zenekar azért lett a célpontja egy facebookos gyűlölethullámnak, mert elment játszani az erdélyi Tusványosra. Arról a nyári egyetemről beszélünk, amelyen délelőtt és kora délután egymást érik a közéleti előadások, felvonul a jobboldali elit színe-java, a szombati főprogramon Orbán Viktor beszél.

A Quimby nem az egyetlen zenekar, amely elment fellépni a rendezvényre, a fesztiválon megfordul a könnyűzenei élet színe-java, továbbá nem is először jártak Erdélyben. Mégis ez a zenekar szembesült több száz dühös kommentelővel, akik úgy gondolták, hogy nem kellene fellépni a hasonló rendezvényeken (és ennek a véleményüknek nagyon kevéssé cizellált módon adtak hangot). A távolmaradás és az izoláció azonban teljességgel értelmezhetetlen és mélységesen szomorú követelés – egyrészt egy zenész oda megy, ahová akar, másrészt arról zenél, amiről akar, harmadrészt pedig az udvari zenészség nem ott kezdődik, hogy valaki részt vesz a legpatinásabb erdélyi rendezvényen, amelynek az esti része a legkevésbé sem a politikáról szól. Akkor, ha a bulizásba is ennyire direkt módon szól bele a politika, nagyon komoly a baj.

A magyar társadalom a végletekig megosztott, az ellentétek pedig nem csillapodtak, hanem tovább éleződtek az elmúlt években. A megosztottság mértékére akkor döbbenhetünk rá igazán, ha rövid időre szembesülünk azzal, mi a normális. A labdarúgó-Európa-bajnokság például pár hétre betemette az árkokat: a Nagykörúton táncolt és ünnepelt mindenki, aki jól érezte magát a focisikerek miatt, ideológiára és világnézetre való tekintet nélkül. Az általános eufória közepette elhaltak az elégedetlenkedő hangok a stadionépítések vagy a futballpolitika kapcsán, és ez így volt jól. Nem az össznemzeti összeveszésnek volt meg az ideje, hanem az örömnek.

Ehhez képest, ha van antitézise a focisikernek, akkor az a Quimby „fesztiválbotránya”. Alapesetben a fesztiválok a koncertekről és a közösségépítésről szólnak, nem pedig a megkeseredettségről, a megosztottságról és a szekértáborokról. Ahogy Tusványos is a legfontosabb erdélyi közösségépítő rendezvény, már a rendszerváltás óta, közéleti programokkal és zenés rendezvényekkel tarkítva. A jelentősége bőven túlmutat Orbán Viktor beszédein és nagyon közel van a zenekarok üzenetéhez: erősíti a magyar együvétartozást.