Zavar a vezetékben

Ülök a villamoson. Kicsit arrébb, a négyes ülésen egy anya az óvodáskorú kisfiával. Mindketten maszkot viselnek és vidáman beszélgetnek. Az egyik megállón felszáll egy idős asszony. Bár vannak üres székek, amelyekből kedvére válogathatna, hogy tartsa a távolságot, ő leül egyenesen szembe az anyával. Miközben a maszkja az orra alatt lóg. Az anya azonnal felszólítja őt, hogy húzza fel a maszkot. Az asszony nyöszörögve, mintha mázsás kő görgetésével kellene megbirkóznia, megteszi azt a néhány milliméteres mozdulatot. Természetesen nem bírja ki szó nélkül. De nem méltatlankodik, mint ilyenkor a legtöbb rendreutasított, hanem elkezd hízelegni a gyereknek. Hogy te milyen aranyos kisfiú vagy! Milyen szépen vagy felöltözve! És milyen helyes sapkád van! Eddigre eléri, hogy a kisfiú rá figyeljen, s talán az anya is mosolyog, hiszen melyik anyának ne tetszene, ha dicsérik a gyermekét. És akkor jön az alattomos támadás. Nagyon édes vagy! Hát még ha láthatnám a pofikádat! De ez a ronda büdös maszk eltakarja! Milyen rossz ez a maszk, ugye? Te sem szereted, ugye? Még titeket, szegény kisgyerekeket is ennek a rohadt maszknak a viselésére kényszerítenek! Hát hol itt az igazság? A demokrácia?! Milyen világban kell felnőnöd?!

Gondolatban elismerésemet fejezem ki az asszonyságnak a manipulatív kommunikáció terén elért teljesítményéhez. Született tehetség, aki ilyen szép szavakkal képes ledorongolni valakit. De az anya sem esett a fejére. Minden okos ember tudja, hogy a maszk jó dolog, mert véd bennünket a betegségtől, válaszolja magabiztosan, és ha viseljük, másokat is, de elsősorban magunkat védjük vele. Ezért nekünk nem gond viselni. Van otthon színes is, meg mintás is. Persze nem minden ember okos, sajnos (a kisfiú is pontosan érti a célzást, mert hangosan felnevet). És miattuk kell nekünk még jobban vigyázni. Ők rontják a világot.

Nagyon erős üzenet, konstatálom magamban, s egyet is értek vele. A másik asszony már csöndben marad. Csak akkor szólal meg újra fennhangon, amikor az anya és a fiúcska leszállnak. Mintegy magának mondja, de persze mindenkinek, aki hallótávolságban van. Hát hol itt a demokrácia?! Ilyen valamikor nem volt, hogy az emberre rákényszerítsenek valamit, csak most van, ebben az úgynevezett demokráciában! Belekényszerítenek a maszkviselésbe meg az oltásba! Mégis, milyen alapon? Ez az emberi jogokba való beavatkozás! A fiam is mondta, hogy nem engedték be a családjával egy étterembe, mert nincsenek beoltva és nem volt tesztjük! Hát ez az adófizető diszkriminációja! Egyébként meg ha akarják, hogy hordjak maszkot, adjanak rá pénzt is! Vegyen nekem maszkot az állam!

A következő megállóban a villamosvezető kinyitja a fülkéje ajtaját és kiszól. Asszonyom, de hisz magának van maszkja. Elég, ha viseli. És most már csönd legyen. Zavar a vezetésben.