Zászlóbontás kérdőjelekkel

Miszerint nem megosztani akarják a politikai értelemben amúgy is szétzilált szlovákiai magyarságot, hanem elősegíteni közéleti önösszeszedésünket, hiszen nagyon sokan közömbösek közügyeink iránt, kiábrándultak a regnáló kormánypárti politikusokból. Főleg az elburjánzó korrupció miatt. 
Nem kedvezőbb a legtöbb ellenzéki párt megítélése sem. Mindez ötletelésre, de immár tettekre is serkenti azokat, akik igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy nemzeti közösségünk jövőre se maradjon parlamenti érdekképviselet nélkül. 
Idáig – főleg a sajtónkban, de talán háttéralkudozásokon is – több lehetőség vetődött fel. Jómagam nem látom reális esélyét az ötszázalékos parlamenti küszöb környékén billegő Híd és az évek óta ennél is gyengébb eredményeket produkáló MKP bármilyen választási szövetségének. 

Visszaüt ugyanis az „árulózás” és az a fröcsögő gyűlölködés, amely megmételyezte főleg az utóbbi párt tagságának egy részét. Ők minden bizonnyal nem adnák áldásukat és voksaikat ilyen összeborulásra.

Akadt halvány politikai előjáték Igor Matovič és Menyhárt Józsefék között, amelynek szerintem Veronika Remišová vetett véget, aki az egyik sajtóértekezletén leszögezte: „Mielőtt bármilyen együttműködést mérlegelnénk, tisztázni akarjuk, milyen külföldi támogatást kap a Magyar Közösség Pártja.” 
Világos beszéd.

Újabban elsősorban a közbeszédben szorgalmazzák egyre többen, hogy a Csemadok égisze alatt, Bárdos Gyula vezetésével kezdeményezzék olyan politikai erő megalakulását, amelybe minden, már létező hazai magyar pártból beléphetnének azok, akik azonosulnak annak értékrendjével. Szerintük csak ilyen tiszta lappal lehetne ismét mozgósítani közösségünk nagy többségét. Kiszűrni a saját pecsenyéjüket sütögetni óhajtó kalandorokat.
Társadalmi és kulturális szövetségünk – egyéb fontosabb tevékenységén kívül – eddig némi ködösítő lózungba burkolva az MKP amolyan felhajtóerejeként működik. Mégis egyetértek Duray Miklóssal, aki szerint az ilyen lépés akár e nagy hagyományokkal és ma is tiszteletet parancsoló vonzerővel rendelkező szervezet létét is befolyásolhatja.
Ilyen helyzetben és közösségi légkörben tartották a Magyar Fórum alakuló ülését. Jelzésértékű adat, hogy a 48 éves Simon Zsoltnál a pártvezetés minden tagja fiatalabb. Ismert szakemberek és eddigi szakmai tevékenységük alapján számon tartott, a politikai életben viszont mindenképpen új arcnak számító személyek egyaránt helyet kaptak a testületben. Programjukban vannak életrevaló, a vidék, a régió felkarolását hangsúlyozó, a támogatók toborzásához szükséges hívószónak megfelelő célok. 
Az összefogás fontosságát hangoztatva az újdonsült pártvezető kerülte a személyeskedést. Senkit sem bélyegzett meg, mindössze a Smert, a Szlovák Nemzeti Pártot és Kotlebáékat nevezte számukra szalonképtelen társaságnak. Érdeklődéssel várom, vajon céljaikat miként fogadják a lakájtollnokok, hiszen Simon is a Magyar Koalíció Pártjában kezdte közéleti tevékenységét, majd pedig a Híd egyik alapító tagja volt, ahonnan a független képviselőkhöz ült át.
Mostantól viszont pártbeli társaival új lendülettel kívánja felrázni közéletünket.

Lehetséges partnereik egyelőre nyilván kivárnak, ők is tudják, hogy nem a fogadkozások, hanem a potenciális választópolgárok döntik el, vajon támogatják-e a Magyar Fórum törekvéseit.

Vagy ez a kezdeményezés hamvába holt nekibuzdulás marad. 
Miként a hazai magyar összefogás szorgalmazása is.