Víz, víz, tiszta víz

Az emberi kapzsiság nem ismer határokat. Ahogy fejlődtek a történelem során a különböző civilizációk, és velük együtt a technológia és az emberi életmód, azzal egyetemben nőtt a nyersanyagok iránti igénye az emberiségnek. Modern világunk csak azért létezhet, mert az évezredek során egyre szofisztikáltabb módszereket találtunk a nyersanyagok kitermeléséhez és feldolgozásához. Kőolaj, szilícium és a különböző fémek nélkül nem lennének műanyagok, elektrotechnika és a modern kutatáshoz és orvosláshoz szükséges gépek. Nem lenne az, amit modern civilizációnak nevezünk.

De van egy nyersanyag, ami nélkül nem lenne sem emberi civilizáció, sem élet ezen a bolygón: víz.

Földünk vize már több milliárd éve jelen van – csakúgy, mint sok más nyersanyag, amelyeket bolygónk kérgéből bányászunk ki. És míg a sok ásványt, fosszilis energiahordozót és különböző fémeket a világpiacon a nagy társaságok és bankok áruként kezelik és üzletelnek velük, addig a víz jelenleg még javarészt, legalábbis papíron, emberi jogként van kezelve. Szerencsére, hiszen létfontosságú minden élet, így az emberi élet számára is. De a nagy bankok, befektetők és társaságok nagyon keményen dolgoznak azon, hogy ez ne legyen így. Sőt, a víz privatizálása egyre elterjedtebb jelenség. És ott, ahol gyenge, korrupt politikusok beadták a derekukat a befektetők érdekeinek, hagyták magukat a lobbisták által elcsábítani, és engedélyezték a magánosítást, vagyis eladták az ország, város vagy település vizének kitermelési jogát egy privát entitásnak, ott a polgári társadalom mindig ráfizetett.

A víz áruvá válása komoly veszélyt jelent az emberiség 99 százaléka számára. A nagy cégek korlátozások nélkül termelhetik ki és használhatják fel a vizet még olyan helyzetekben is, amikor a helyi lakosság fogyasztását szárazság miatt korlátozzák. Erre abszurd példa a Nestlé tevékenysége Kaliforniában, ahol már évek óta szárazság van, de ők ennek ellenére műanyag palackokba töltik a vizet és eladják, mert joguk van rá, hisz engedélyük van a kitermelésre. Vagy ott van a Tesla brandenburgi óriásgyára, amely egy vízvédelmi területen épült, ahol szintén évek óta szárazság van. A gyártáshoz évente 1,4 millió köbméter vízre van szükségük. De a nyereségre való jog a legsérthetetlen jog ebben a gazdasági rendszerben.

És így közeledünk ahhoz, hogy annak ellenére, hogy már most megközelítőleg 2 milliárd embernek nincs hozzáférése megfelelő ivóvízhez, és ez a szám a klímakatasztrófa által kiváltott egyre keményebb és elterjedtebb szárazságok miatt drasztikusan nőni fog az elkövetkező években, egyre több országos és regionális kormány és kormányzó testület adja el a vizet.

Az oligarchák, társaságok, bankok és vagyonkezelő cégek pedig örülnek. Örülnek, hogy végre megjött az emberiség „józan esze”, és végre a vízzel is úgy kereskedhetnek, mint a többi természetes nyersanyaggal. De ha ezt mi, a polgári társadalom nem fogjuk megállítani, és hagyjuk, hogy a víz továbbá nem emberi jog, hanem egy egyszerű termék legyen, akkor egyre több ember fog belehalni a tiszta ivóvíz hiányába. Ha nincs elegendő tiszta ivóvíz, akkor az emberek rászorulnak arra, hogy szennyezett vizet igyanak, és a szennyvízből eredő betegségek már most évente 4 millió ember halálát okozzák.

A globális ivóvízhiány az egyre komolyabb klímakatasztrófával csak rosszabb lesz. Európában téli szárazság volt. A gleccserek, amelyek a talajvízzel együtt a legfontosabb ivóvízforrások, egyre gyorsabban olvadnak. A talajvíz is fogyóban van. A háborúkban is már megszokott, hogy a vizet, konkrétan hiányát fegyverként vetik be.

Az ivóvízhiány pedig további háborúkhoz fog vezetni. Az ivóvízhiány – csakúgy, mint a klímakatasztrófa és a biodiverzitás – bolygónk gátlástalan kizsákmányolásának tünete.

Ezt kell megállítanunk.