VISSZHANG – BARAK LÁSZLÓ: LÉLEKBEN LÁZADÓ KAMASZ MARADT, 2004. SZEPTEMBER 3.

A cikk elolvasása után egy mondattal reagálhatnék Barak László felháborító cikkére. Az ő szavaival élve (a bevezetőből idézve): „bizonyítványa – mi több, diagnózisa is lehet” a lapban tett eszmefuttatása Barak Lászlónak. S itt befejezhetném, de kell, hogy egy-két kérdést intézzek így, nyilvánosan a szerzőhöz, amire nem kérek választ, mert nem hinném, hogy a véleményét megváltoztatná, s a lapban is kár lenne effajta eszmefuttatásokra oldalas cikkeket „pazarolni”. Hisz annyi más, közös érdekű témát várnánk, mi olvasók, ez újságtól.

Elolvasva e személyeskedő hangvételű, már-már gyalázkodó, lejárató cikket, azt kérdezem én: nem unalmas-e Barak László számára egyéni dühöngéseit bizonyos személyek, más politikai nézetű emberek lejáratása céljával közöltetni? Gondolja, hogy ezzel valakikre hatással lesz? A 90-es évek elejétől már nagyon unalmas és visszataszító, hogy még mindig vannak emberek, akik dühöngésüket, a más világnézetű, politikai szemléletű, netán magyarságát is vállaló embereket elítélik, lejáratják, kirekesztik közösségekből, s nem tekintik egyenrangú polgárnak. Tényleg elhiszik, hogy ezzel hatni tudnak emberekre? Hisznek abban, hogy az embereket 15 évvel a változások (?) után érdeklik az ilyen jellegű cikkek, olyannyira, hogy az újságot ezért veszik meg?

Barak Laci elhiszi azt, hogy Duray Miklóst az ilyen hangvételű cikkel lejáratja? Mi, akik ismerjük, s a múltjáról is tudunk valamit Duraynak, és a jelenlegi megnyilvánulásait is tapasztaljuk, s ott, Budapesten is tapasztaltuk, hogy a szinte tomboló sikert megélt ember mily szerényen „viselte” az őszinte tiszteletet Orbán Viktortól kezdve az ott megjelent 5-600 érdeklődőtől (köztük sokan felvidékiek), az ily hangvételű „könyvelemzést” nem fogadjuk el. A Barak Lászlóhoz hasonló nézetű embereknek meg minek írja, azok véleményét nem kell formálni. Akik egyébként sem értik (vagy nem akarják érteni) Duray Miklós politizálását, azoknak meg minek írja Barak László „nézetformáló” cikkét, hisz ők úgysem olvasnak, talán még Barak-cikket sem.

Ján Slotával egy kalap alá venni, említeni Duray Miklós politizálását olyan primitív szintű megnyilvánulás, amellyel nem érdemes foglalkozni. S egyben sértő is az egész felvidéki magyarság számára, ha bárkit az MKP részéről Slotához hasonlítanánk. S hogy Barak László egy ilyen szintű pocskondiázásban vesz részt, ez azért is szomorú számomra, mert költőként (gyermekköltészetre gondolva) hazai viszonylatban a kedvelt költők egyike. Az igazi művészember megnyilvánulásai nem ilyen formában mutatkoznak meg a közéletben. Hadd ne soroljam, milyen negatív emberi tulajdonságokra vallanak az ilyen hangulatú sorokból kiolvasható gyűlölködő érzések. Mert ezen írás nem könyvkritika (habár azt is megkapják a szerkesztők is a javából), de kiérződik belőle az ember(ek) iránti rosszindulat, stb.

Közhely, de leírom: mindenkit a munkája, emberi (erkölcsi) magatartása fog majdan minősíteni az utókor előtt is, de semmiképp nem az éppen adott társadalmi, politikai nézete, megnyilvánulása, mert ott is csak a szavahihető, okos embernek van létjogosultsága a jelenben is és a jövőben is.

ĺrásom üzenetnek szánom mindazoknak, akik még mindig ezt a formát válasszák a másik fél lejáratására. Teljesen egyetértek azzal, hogy szuverén joga mindenkinek, kit fogad el politikusként, emberként, s mely oldalra áll, amikor választópolgárként döntenie kell. Még az is természetes, hogy ezt baráti körökben vagy egyéb összejöveteleken kinyilvánítjuk, de tanuljuk meg már tisztelni a más nézetű politikai, vallási másságot is – úgy, hogy elfogadjuk magát az embert magyarként is, még akkor is, ha ő éppen kokárdával, szavakkal is vállalja magyarságát. Ha ezt próbálnánk elfogadni, akkor nem lenne köztünk (felvidékiek között – van akit e szóhasználat is irritál) annyi lelki háború, kiközösítés, lebecsülés, stb.

Dániel Erzsébet

Szemrebbenés nélkül nyugtáztam volna, ha nevemet Dániel Erzsébet az általa sérelmezett – Duray Miklós legutóbbi könyvéről írt – kritikám állításainak tételes cáfolatai nyomán hurcolja meg ebben a lapban, amelynek eddig időközönként munkatársa voltam. ĺgy szomorú vagyok, azonban legkevésbé sem önérdekből... Reakcióként csak annyit jegyzek meg: Duray Miklós helyében én egyáltalán nem örülnék annak, hogy Dániel Erzsébet vesz védelmébe...

Barak László