Visszanyomnák a tubusba

A NATO állítólag teljesen lerombolta Kadhafi légierejét és légvédelmét, a felkelők mégsem elég erősek ahhoz, hogy bevegyék Tripolit. Kadhafi pedig a légtér elvesztése után nem elég erős ahhoz, hogy leverje a felkelést. Ez az állapot rengeteg kérdést vet fel, amelyekre a NATO-külügyminiszterek ma kezdődő, kétnapos berlini tanácskozásán valamiféle válaszokat kellene adni.

London és Párizs úgy látja, a NATO nem teljesíti eléggé azt a feladatot, amelyre vállalkozott, s arra kell törekednie, hogy teljesen megsemmisítse Kadhafi nehézfegyverzetét. Más NATO- és EU-országok szerint mielőbbi és ellenőrizhető tűzszünetet kell életbe léptetni, és tárgyalni a politikai rendezésről. Hozzátéve, hogy Kadhafinak mindenképpen mennie kell. Megtámogatta ezt Rasmussen NATO-főtitkár is, amikor azt mondta, csak katonai eszközökkel nem oldható meg a líbiai konfliktus. Kizárólag légierővel nem lehet szárazföldi háborút nyerni.

A külügyminisztereknek tehát válaszolniuk kellene arra, kivel akarnak tárgyalni, ha nem Kadhafival. Hogyan akarják rákényszeríteni a távozásra, ha katonailag nem tudják – legalábbis még egy jó ideig – megverni. 1999-ben, a koszovói háborúban a NATO 38 ezer légi bevetést hajtott végre, hogy meghátrálásra kényszerítse az albánokat támadó szerbeket. Líbiában eddig kb. kétezer bevetés történt; a líbiai felkelők sokkal gyengébbek, szervezetlenebbek, mint a koszovói UCK volt.

Tiszta vizet kellene önteni a pohárba. A BT-határozat tiltja külföldi szárazföldi csapatok bevetését. Felhatalmazást ad a légtérzár biztosítására és légicsapásokra abban az esetben, ha a civil lakosságot kell megvédeni a támadó kormánycsapatoktól. De a vak is látja: ennél a NATO többet tesz, nemcsak a civileket védi, hanem katonai támogatást nyújt a fegyveres felkelőknek. Ezt be kellene ismerni, és akkor tovább lehetne lépni, ahogy Párizs és London sürgeti. De a NATO-országok fele a légicsapásokkal sem ért egyet, nem is vesz benne részt, mint pl. Németország és Törökország, és még az ottani légtérben cirkáló holland vagy olasz gépek sem hajlandók bombázni.

Ami azt az álláspontot illeti, hogy a politikai megoldást kell forszírozni, ki kellene mondani: a nyugatiak már nem tudják visszanyomkodni a fogpasztát a tubusba. Ha nincs a külföldi beavatkozás, az ezredes már rég felmorzsolta volna a felkelőket. De a NATO felbiztatta a lázadókat, elkötelezte magát mellettük, most már nem szállhat ki, mert azzal aláírná a halálos ítéletüket. Meddig lehet ezt így, a jelenlegi módszerekkel folytatni? Háborúzgatok is meg nem is, elköteleztem magam, de úgy teszek, mintha semleges lennék… Valamerre lépni kell. Valószínűleg úgy, hogy a NATO beismeri: igenis hadban álló fél, s elviseli ennek minden negatív következményét. Mert ezek lesznek túlsúlyban.