Vissza a harmincas évekbe

Miután a parlament józan többsége elfogadta az USA-val kötött védelmi szerződést (amihez hasonlót szinte minden szomszédos ország megkötött már, és amit – nem lehet elégszer elmondani – még az előző, Smer által vezetett kormány kezdett kidolgozni), Robert Fico és barnainges barátai arra jutottak, hogy nekik nem elég, ha kocsmát csinálnak a parlamentből. Hazaárulózni kezdték a szerződést megszavazó képviselőket, a nevüket és elérhetőségeiket listákon terjesztik, arra biztatva a választóikat, hogy „köszönjék meg” nekik a szavazást. Mi ez, ha nem uszítás? Mi ez, ha nem visszatérés a náci és kommunista rezsimek praktikáihoz?

Felmerül a kérdés, hogy hol vannak ilyenkor a kormány vezetői, meddig nézik még tétlenül ezt a garázdálkodást. A védelmi szerződés megszavazása fontos tett volt, ezért dicséret illeti a mellette voksoló koalíciós képviselőket. Bár feltehetően nem sejtették, hogy milyen cirkusz lesz belőle, megtették, amit kellett, annak ellenére, hogy tudták, ez nem lesz népszerű döntés. Ezért pedig minden józanul gondolkodó embernek ki kell állnia mellettük, pártpolitikától függetlenül. Egy normális országban olyan nincs, hogy valakit meghurcoljanak egy ilyen ügy miatt. Hogy valakinek a családja biztonságát kelljen félteni, mert valami ámokfutó nyilvánosságra hozta a lakcímét egy höbörgő Facebook-csoportban.

Ezért volt fájdalmas látni, hogy Jaroslav Naď védelmi miniszter egymaga próbálta védeni a szerződést a lincselésre készülő smeresek és kotlebások támadásaitól kísérve. Hol volt Heger kormányfő? Hol voltak a kormánypártok vezetői, Matovič, Sulík, Remišová? Miért tartózkodott a szavazásnál Kollár? Itt lehetett volna erőt és egységet mutatni, kiállni az európai eszme mellett és nyilvánvalóvá tenni a különbséget ők maguk és a parlamentbe csak a fizetésért és cirkuszért járó „képviselők” között. Egyszerűen érthetetlen ez a sumákolás. Ezek tényleg azt hiszik, hogy még versenyben vannak annak a szavazónak a kegyéért, aki Kotlebával, Mazurekkel vagy Ficóval szimpatizál? Mitől félnek? Miért nem mutatják a határozottságnak legalább a szikráját a saját szavazóik felé, vagy ha másért nem, puszta létfenntartási ösztönből?

Ami a listázást illeti, Kotlebáék már régóta csinálják. Akinek már volt szerencséje postaládába gyömöszölt ingyenes pártlapjukhoz, az tudja, hogy rendszeresen közzéteszik a számukra fontos kérdésekben ellenük szavazó képviselők nevét, rendszerint a hazaáruló címkével megfűszerezve. Ami Ficót illeti, e praktika átvételével új mélypontot ért el, de hát mostanában minden megszólalásával ezt teszi az egykori kormányfő. Szemmel láthatóan a Kotleba–Mazurek vita által megosztott szélsőségesek szavazóira gyúr, ami láthatóan hoz is a konyhára. A két barnainges párt támogatottsága a parlamenti küszöb környékén ingadozik, míg a Smerre leadott szavazat nem veszik el. Így az eddig a szélsőségesekkel szimpatizálók nyugodt szívvel szavazhatnak a Smerre – Fico üzenete már tulajdonképpen kompatibilis a világképükkel, így csak az önkéntes amnéziát kell felvállalniuk, és máris kész a barátság.

Hogy egy jó hírrel fejezzem be, azért jegyezzük meg azt is, hogy a Szövetség kijelentette: ha parlamenti párt lenne, akkor támogatná a védelmi szerződést, és ezt követően egységesen elítélte a szélsőségesek uszítását is. Ez helyes, ezt így kell. Szolidaritást vállalni a méltatlanul üldözöttekkel és kiállni amellett, amit fontosnak tartunk. Reméljük, látunk még ilyet a párttól.