Visegrádiak Brüsszelben

A lengyel központú Visegrad Insight újság szervezésében #EuropeanFutures címen szervezték meg a vitasorozatot, amely különböző forgatókönyveket és ajánlásokat fogalmaz meg arról, hogyan végződhet az európai integráció és mi lehet a sorsa. A lényeg az egészben nem is az, hogy ezt a témát elővették. Inkább az az újszerű, hogy most a visegrádi országok konstruktívan, a jövőt alakító szándékkal, javaslatokkal járulnak hozzá a vitához. Gyakran megkapjuk azt a vádat, hogy csak kötjük az ebet a karóhoz, megakasztjuk a folyamatokat, mintsem hogy mi indítanánk azokat. Persze van példa arra, hogy a tagállamok közötti vitában ilyen történt, ez egy demokratikus klubban természetes dolog. Ahogy az is, hogy minden tag számára külön-külön és kisebb csoportokban is fontos, hogy megfogalmazza a maga jövőképét az integrációról. Hiszen akkor tudunk majd 27-en is vitázni erről, ha mindenkinek kiérlelt álláspontja lesz. Ennek jegyében különösen fontos, hogy a legnagyobb visegrádi ország, a lengyelek ezt elkezdték megszervezni és nemcsak a mi fővárosainkban, hanem Brüsszelben is bemutatják, megvitatják a koncepciókat. Ebben jutott hely önkritikának is – mennyi befektetésre lenne szüksége a visegrádi állami egyetemi szférának ahhoz, hogy nemzetközileg versenyképes legyen, és vajon miért késik ez mind a négy országban már tizenöt éve. Másfelől előkerült a nyugati lépéselőny: amíg a kutatói pályázati források (Horizon2020) javarészt a régi nagy tagállamok patinás egyetemeihez kerülnek (közel 80 százalékuk), addig nehéz kitörniük a közép-európai régió egyetemeinek. Eszközök kellenének az áthidaláshoz is, hogy fair legyen a verseny. Közép-Európa immár kisebb mértékben járul hozzá a nyugati munkaerő-beáramláshoz, mint Dél-Európa. A gazdasági válságot rosszabbul átvészelő déli országok fiataljai évek óta nagy számban mozognak észak – és a munkahelyek – felé, míg kelet–nyugati viszonylatban nem nőtt a számuk, sőt a lengyeleknél például már visszaáramlásról van szó.

A közép-európai perspektívák jóval árnyaltabbak tehát, ha közelebbről vizsgáljuk őket. Ezt az árnyaltságot fontos átadni Brüsszelben is, hogy ne a régi reflexek éljenek rólunk, hanem új partnerekként tekintsenek ránk. 15 év telt el a bővítés óta, jó az irány, persze még egy kis legyőzendő távolság hátravan.