Világ menekültjei, rettegjetek!

Háború. Éhínség. Elnyomás és erőszak. Etnikai és vallási konfliktus és tisztogatás. Perspektíva nélküli körülmények. Klímaváltozás. Ezek és további tényezők mind befolyásolják a világ különböző országainak civil társadalmait, és nagyon sokszor vezetnek egyének, családok vagy akár egész csoportok meneküléséhez.

Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) adatai szerint 2022-ben több mint 100 millió lakhelyét elhagyni kényszerült személy volt bolygónkon, ebből 32,5 millióan voltak menekültek. A több mint 100 millió személy közé tartoznak azok is, akik lakhelyük elhagyására kényszerültek, de még nem léptek át határt, így a saját országukon belül váltak menekültekké.

Valljuk be, semmilyen ember nem szeretne menekültté válni. De ha lakhelyét bombák pusztítják, vagy egy despota és annak követői terrorizálják mindennapjait, esetleg nincs semmi kilátása a jövőre nézve abban az országban, ahol él, akkor az emberekben mélyen berögződött túlélési vágy mindenkit arra kényszeríthet, hogy elmeneküljön otthonából, és szerencsét próbáljon egy másik országban. Pláne az egyikében azon országoknak, amelyek azzal büszkélkednek, hogy mekkora védelmezői az emberi jogoknak, a szabadságnak és a humanizmusnak.

Ha pedig az ember hallja a nyugati jobb- és szélsőjobboldali politikusok mondókáit, akkor el is hiszi, hogy ez a sok millió menekült mind hozzánk akar jönni. A populisták szítják az utálatot a menekültek iránt, félelmet gerjesztenek a békében és (relatív) jólétben élő hazai lakosságban. A kép, amit festenek, tele van hazugsággal és ellentmondással. Szerintük a menekültek mind el akarják venni a munkahelyeket, ugyanakkor csak ingyenélők, akik segélyeket akarnak felvenni. És amúgy is, nem is menekültek, csak „migráncsok”, menjenek vissza, ahonnan jöttek, hisz nem is olyan rossz ott. Nincs is mitől menekülni Szíriából, Eritreából, Afganisztánból vagy Ukrajnából. Hisz azok földi paradicsomok!

Az, hogy a hatalomvágy miatt vannak olyan cinikus senkik, akik ilyen retorikához folyamodnak, szomorú. De ami még szomorúbb, az az, hogy olyan sokan a civil társadalomból ezt el is hiszik. Mi több, aktívan bekapcsolódnak a menekültek dehumanizálásába. Hát tényleg ide jutottunk 2023-ban, hogy az emberekben ekkora irigység, utálat és félelem van minden iránt, ami idegen, hogy nincs bennük már egy fi karcnyi együttérzés, szolidaritás sem? Hogy az emberek annyira lebutultak, hogy elhiszik, hogy a Nyugaton (vagyis Szlovákiában és Magyarországon is) uralkodó gazdasági nehézségekért a menekültek tehetnek, és nem veszik észre, hogy azok a politikusok, akik a leghangosabban uszítanak a menekültek ellen, ugyanazok, akiknek politikai tevékenysége a legjobban hozzájárult a szociális háló tönkretételéhez és az őket választó emberek nyomorához azáltal, hogy a nagy társaságok és oligarchák javára hoztak törvényeket?

Amit nekünk, a civil társadalomnak meg kell értenünk, az az, hogy sokkal több közös van bennünk és a menekültekben, mint bennünk és az uralkodó osztályban, még ha a külsőségek alapján ez nem is úgy tűnik. De ha az idegen- és a fajgyűlölet fog győzni az emberség és a szolidaritás felett, és a Nyugat valóban megnyirbálja a menekültek jogait biztosító 1951-es genfi menekültügyi egyezményt, ahogy arról már a németországi „keresztény” CDU politikusai a német TV-ben beszélnek, akkor azzal számolhatunk, hogy az „otthoniak” emberi jogait is lépésről lépésre törölni fogják.

A menekülteket el lehet zárni kerítésekkel, vagy ahogy az EU déli országainak tengerészetei csinálják, hagyhatjuk őket megfulladni a Földközi- tengerben, miközben nézzük őket. De a válságok, amikkel hamarosan szembesülünk, nem ismernek határokat. És ezeket nem lehet elkülönítéssel megoldani, csak globális összefogással. Ha nem oldjuk meg őket, akkor előbb-utóbb mi is menekültekké válunk. De akkor ki fog rajtunk segíteni?