Vigyázat: jön a semmi!

Persze valami biztosan lesz, mert olyan még nem volt, hogy valami ne lett volna, de talán megspórolhatunk magunknak egy adag aggódást az önkormányzati választások előtt, ha már most belátjuk: nem fog semmi sem történni, pontosabban semmi olyan, amitől félni kellene. Ugyanez érvényes az Iszlám Állam nevű agresszív szervezetre is. Egy bécsi ismerősömről hallottam néhány napja, hogy visszaszokott a cigarettára, mert ideges: fél az Iszlám Állam aktivistáitól. Innen üzenem neki, Tomikám, ne idegeskedj, mert ilyen esetekben derül ki, milyen hasznos időnként ez az Amerikai Egyesült Államok nevű képződmény: legalább van valaki, aki ronggyá lövi az Iszlám Államot. És ez nekünk egy fillérünkbe sem kerül. Egy másik érdekes mozzanat a közelgő önkormányzati választások kapcsán, hogy bejelentette indulási szándékát egy blogger, aki egy ideje komáromi témákról értekezik az interneten. Mint írja, sokat őrlődött, végül úgy döntött, hogy képviselőként próbál meg tenni egy élhetőbb Komáromért. Egyrészt minél több ötletes és energikus tagja van egy képviselő-testületnek, annál jobb a városnak, másrészt nem vagyok róla meggyőződve, hogy a képviselői munka és a kritikus szemléletű blogírás hosszú távon összeegyeztethető lenne. A képviselő, ha el akar valamit érni, egyezkedésekre kényszerül, ugyanis javaslatainak elfogadásához még sok szavazatra van szükség a sajátján kívül. Támogatást kell tehát szereznie, a támogatásért pedig általában kérni szoktak, illetve elvárnak valamit. Ezzel nincs is semmi baj. A hónapok telnek, a csendes egyezségek szaporodnak, és kialakul egy viszonyrendszer. Múltkor jó fejek voltatok, megtámogattatok, és mivel a következőkben is számítok rátok, nyilván nem foglak rommá alázni titeket a blogomon, még akkor sem, ha tudom, hogy egy másik ügyben vállalhatatlanul jártatok el. Aki nem akar semmit elérni, annak persze nem kell ilyen kompromisszumokba belemennie, ugyanakkor teljesen felesleges, hogy bekerüljön a képviselők közé. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen testületekben a pártjelöltek dominálnak. A pártoknak pedig leginkább csak akkor kellenek a megoldások, ha ők hozzák őket. De mivel a pártok természetüknél fogva leginkább politikai megoldásokat tudnak kínálni (értsd: nem az adott probléma megoldása az elsődleges cél, hanem hogy a párt profitáljon), ezért a novemberi önkormányzati választások tétje is legfeljebb akkora, mint a többi ilyen választásé. Emiatt tényleg nem érdemes visszaszokni a cigire.