Veszélyes uniós bizarrságok

 

Persze a rendeletet jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is – az országok egy része pedig pár hete már közös állásfoglalásban jelezte, nem kérnek a „gender” egyenlősdiből.Hja, addigra talán már unió sem lesz, a kvóta pedig úgyis csak a nagy cégekre vonatkozik, legyinthetnénk, ha nem egy veszélyes – és nem csupán bizarr – tendenciáról volna szó. Először csak ezt akarják fentről szabályozni, aztán meg a többi dolgot. Reding és feminista akciócsoportja nem is titkolja, hogy ez csak a kezdet, ezután még több területre szeretnének betörni. „Női menedzsert keresünk, bármire. Jelszó: létszámfeltöltés” – ilyen és ehhez hasonló poénok lógtak tegnap a témával foglalkozó internetes írások alatt. Tény, hogy kevesebb a női felsővezető, mint a férfi, ám egyrészt kérdéses, hogy ez baj-e, másrészt sokak szerint az ilyen „nemes cél” elérése érdekében tett lépéseknek több a hátulütőjük, mint az előnyük. A versenyszférában a menedzseri pozícióknál – és máshol is – alapvetően szakmai követelmények alapján bírálják el, kit vesznek fel, s kit nem. Nehezen képzelhető el, hogy valamely bank vagy ipari cég igazgatótanácsába a neme miatt ne engednének be egy egyébként rátermett női jelöltet. Ezzel saját érdekeivel menne szembe a cég, piacgazdaságban pedig ilyesmire ritkán kerül sor. S már látjuk is, mennyire fogják komolyan venni azt a bizottsági tagot, aki csak a kvótának köszönhetően került a posztjára („na, megszólalt a kvótás”). Nem véletlen, hogy sok nő is megalázónak tartja az ilyen jellegű pozitív diszkriminációt.Kíváncsiak vagyunk, mikor jön rá az uniós biztos, hogy a felsővezetők között a romák is alulprezentáltak. Esetleg arra, hogy alig van nő traktoros, s bizony a hadseregben is gyászosan alacsony az arányuk. Gyereket viszont csak ők szülnek, lehet, hogy ideje lenne erre is valami kvótát kitalálni, hogy a férfiak is tudják meg, mi az. Ha végiggondoljuk, hová vezethet a következetesen végigvitt kvótázás, rájövünk, hogy az EU legfontosabb alapértékének tartott szabad társadalom helyett egy „betáblázott” közösséget kapnánk, amelyben származás, nem, bőrszín stb. alapján lenne meghatározva, ki mi lehet. A fagyi pedig olykor vissza is nyal: mint legutóbb, a nők életbiztosításainak árával kapcsolatos „diszkriminációs” rendelet kapcsán. A nagy egyenjogúsításra itt végül a nők fizettek rá, akiknek decembertől – a piaci logikával ellentétben – az eddigieknél magasabb biztosítási díjat kell fizetniük.