Véres uborkaszezon

Idén a véradásra való várakozás közben egy idősebb férfit hallgattam, aki a tapasztalatairól mesélt a többieknek. Kiderült, hogy már több mint százszor adott vért és ezért kapott is valamilyen díjat. Gondoltam, milyen nagyszerű, egész életében mások életének megmentésében segédkezett. 

De a férfi tovább mesélt. A díjátadás Dunaszerdahelyen volt, azt mondta, minden két nyelven zajlott. Na, milyen fantasztikus, gondoltam, legalább ilyen bátor és becsületes emberek között működik a kétnyelvűség. De ezzel még nem volt vége a sztorinak. 

Az idős férfi elkezdett panaszkodni, hogy ez milyen borzasztó, hogy ő gyakorlatilag egy szlovák hős és a magyar nyelvet kell hallgatnia egy ilyen díjátadón is, itt, Szlovákiában! Akkor összeomlott bennem minden, amit addig gondoltam róla. Szerencsére egy nő a hallgatóságából megjegyezte, hogy szerinte nincs ezzel semmi baj, a magyaroknak mondják el magyar nyelven a szöveget, és a szlovákoknak sem lesz semmi bajuk attól, ha hallják. Sajnos nem tudom, mit válaszolt erre a férfi, mert éppen én kerültem sorra, behívtak a rendelőbe. 

A legkülönfélébb emberek járnak vért adni. Magasak, alacsonyak, férfiak, nők, az egyetlen feltétel, hogy egészségesek legyenek. Mindig azt hittem, hogy aki véradó, az jó ember. Most jöttem rá, hogy ez nem teljesen van így, nem mindenki toleráns és nyitott. Számomra annál meglepőbb az egész, mert aki elmegy vért adni, az sosem tudhatja, hogy végül ki kapja az ő vérét. Lehet, hogy ennek a több mint százszoros véradónak a véréből magyaroknak is jutott már párszor. Ha költőien akarnám kifejezni magam: ki tudja, hány magyar ereiben csordogál az ő vére? 

Pedig szerintem épp ez a legszebb a véradásban, hogy eltünteti az emberek közti különbségeket. Csak a vércsoport számít, a nem, a kor, a nemzeti vagy vallási hovatartozás nem. A vérem ugyanúgy segíthet egy baleset áldozatának, egy alkoholistának, egy anyának, egy nagyapának. A vért nem valamiféle érdemek alapján osztják a kórházi betegeknek. És véradás előtt nem vizsgálják az adott ember véleményét sem. Jó, hogy a vélemény a fejben van, és nem a vérben. Gondolom, fontosabb egy életet megmenteni, mint egy véleményt megváltoztatni.