Végtelen történet

Az az érvük talán érthető, hogy számos pénztártag nem átgondoltan választotta a legkockázatosabb alapot. Bár a lakosság túlnyomó többsége konzervatív beállítottságú, mintegy kétharmaduk mégis részvényalapokba utalja megtakarításait. Nyugdíjügyben valóban alapkövetelmény az óvatosság, de ezt az ellentmondást is fel lehet oldani. Mivel a leghosszabb távú megtakarításról van szó, értékének akár többéves kilengése is elfogadható. A nyugdíjrendszer átalakításakor kevés szó esett arról, hogy annak egyik oka a nevelési szándék volt, hogy a lakosság jelentős rétegei is megismerkedjenek a tőkepiacokkal és minél öntudatosabb megtakarítókká váljanak. A belépés idején meglevő tapasztalatlanságuk idővel előnnyé válik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pénztárak maguk is konzervatívak voltak, még a ficói szigorítás előtt a progresszív alapok is legfeljebb csak 5-10%-nyi részvényt tartottak.

A pénztárak vezetőinek másik érve, hogy a jelenlegi garanciák megszüntetése valójában a kiszámíthatóságot csökkenti, ezért jobb lenne őket meghagyni, szinte értelmezhetetlen demagógia.

Pár héttel ezelőtt, amikor először hangzott el, hogy az alapkezelők tulajdonképpen elégedettek is az aktuális szabályzással, a szakírók már akkor meglepetésüknek adtak hangot. Nyilvánvaló lett, hogy a mostani rendszer tulajdonképpen megfelel az alapkezelőknek. Kényelmes, kockázatmentes, nem kell sokat gondolkodni. A pálfordulás abszurdnak is tűnhet, de legalább tanúi lehettünk annak, milyen elkorcsosulást okoz a túlzott állami beavatkozás.

Jozef Mihál népjóléti miniszter és az alapkezelők képviselői között a múlt héten is folytatódott a vita. A nyugdíjpénztárak képviselői továbbra sem értenek egyet a garanciák feloldásával, legfeljebb egy új részvényalap létrehozásában. Elhangzott azonban egy vélemény, amely magáért beszél, mely szerint nincs arra a garancia, hogy az új kormány ne vezetné be ismét a hozambiztosítást. Talán örülni is lehetne, hogy végre kimondták az igazságot: a jövendő nyugdíjasok megélhetése továbbra is legalább annyira függ egy-egy kormány intézkedéseitől, mint a tőkepiacok teljesítményétől. Az események ilyetén alakulása után úgy tűnik, hogy a II. pillér kérdése megfeneklik.
Horbulák Zsolt